Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.
Az állatból hozzád szellemek ajka szól
és mindegyik virág kibomlott szirmu lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
„érez minden dolog” s mind lényedig hatol.
Félj: a világtalan fal szemmel tartja lépted, –
igéket rejteget a holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!
A sötét lényekben istenek alszanak;
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!
(Képes Géza fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
