Címke: gondolat

  • Balla D. Károly: Amikor Elektra megérkezett

    (egy későbbi regényhez)

    Oresztész tudta,
    hogy Elektra eljön hozzá.
    Nem tudta, mikor,
    azt sem, miről ismeri majd fel,
    Oresztész mégis tudta:
    Elektra eljön hozzá.

    Talán nem is annyira tudta, mint érezte.
    Hol ébrednek benne ezek a jelzések,
    mely ösztönök súgják oly állhatatosan
    – nem sejtette,
    de Oresztész érezte:
    Elektra eljön hozzá.

    Talán nem is annyira azt érezte,
    hogy Elektra jön el hozzá
    hiszen azt sem tudta,
    hogy Elektra létezik;
    inkább csak azt érezte,
    hogy Valaki eljön hozzá.
    Oresztész érezte,
    hogy valaki eljön hozzá.

    Talán nem is annyira azt érezte,
    hogy épp hozzá jön el ez a valaki,
    esetleg máshoz,
    de hogy Valakihez eljön
    – ez az érzése éles volt.
    Oresztész érezte,
    hogy valaki valakihez eljön.

    Nem is biztos,
    hogy épp Oresztész érezte ezt,
    lehet, hogy más.
    De hogy Valaki érezte, az bizonyos:
    valaki érezte, hogy valaki valakihez eljön.

    Mégis:
    Amikor Elektra megérkezett,
    Oresztész biztos volt benne: ő az,
    akiről mindig is tudta,
    hogy eljön hozzá.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Játék a szavakkal

    Nincs örökké, és nincs soha.
    Csak idő van, mi hozzánk mostoha,
    és élet, mely változik örökké…
    Úgy válunk magunk is örökké.
    Hogy beépülünk a végtelenbe,
    térbe, időbe, életekbe…
    A VAN soha nem múlik el,
    legalább addig, míg létezel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Háború

    Isten sírni tanul.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Levél vagyok

    Levél vagyok. Zárt küldemény.
    Dolgom: hogy kézbesítsem.
    – Ha föltépném, sem érteném:
    Istennek írta Isten.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Ecce homo

    Gyanúba fogjuk a Tökéletest
    és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Xénia

    Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón,
    ahogy szeretkezel, adj, ahogy napozol:
    nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy!
    Ma add, mit kaptál. Hamispénz a “holnap”.

    Forrás: Lélektől lélekig

    !

  • Fodor Ákos: Weimari emlékkönyv-lap

    Az élet úgyis mondja önmagát;
    rohan a rohanás, árkon-bokron át.
    – Ám, ha a Világ szólalhat meg benned:
    állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Egy gyakorlat

    (mindennapi teszt-kérdés/2.)

    Magadtól kérdezd:
    ajtód azért fontos-e,
    hogy zárd? vagy, hogy nyisd?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Axióma

    Akiben Isten
    hisz: teljesen mindegy, hogy
    hisz-e Istenben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Petőfi Sándor: Dalaim

    Elmerengek gondolkodva gyakran,
    S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
    Átröpülök hosszában hazámon,
    Át a földön, az egész világon.
    Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
    Holdsugári ábrándos lelkemnek.

    Ahelyett, hogy ábrándoknak élek,
    Tán jobb volna élnem a jövőnek,
    S gondoskodnom… eh, mért gondoskodnám?
    Jó az Isten, majd gondot visel rám.
    Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
    Pillangói könnyelmű lelkemnek.

    Ha szép lyánnyal van találkozásom,
    Gondomat még mélyebb sírba ásom,
    S mélyen nézek a szép lyány szemébe,
    Mint a csillag csendes tó vizébe.
    Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
    Vadrózsái szerelmes lelkemnek.

    Szeret a lyány? iszom örömömben,
    Nem szeret? kell inni keservemben.
    S hol pohár és a pohárban bor van,
    Tarka jókedv születik meg ottan.
    Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
    Szivárványi mámoros lelkemnek.

    Oh, de míg a pohár van kezemben,
    Nemzeteknek keze van bilincsben,
    S amilyen víg a pohár csengése,
    Olyan bús a rabbilincs csörgése.
    Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
    Fellegei bánatos lelkemnek.

    De mit tűr a szolgaságnak népe?
    Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
    Arra vár, hogy Isten kegyelméből
    Azt a rozsda rágja le kezéről?
    Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
    Villámlási haragos lelkemnek!

    Pest, 1846. április 24–30.

    Forrás: www.eternus.hu / Petőfi Sándor: Dalaim