Mosakszik TV lavorban.
Konvenciókkal megtörülközik,
korlátjait kiakasztja a falra,
kesztyűben hordja körmeit,
bolondnak tartja a harangot,
aki kongat, ha megrepedt is,
gyufaláng lobogása elszikkad,
és mint az iszap, leülepszik.
Forrás: Jelenkor, 1973
Ragyogj szemem, csordulj ki nyálam az örömtől:
az ízletes húslevest tálalják, íme, eléd.
Nézd csak, mily aranysárgán csillog, mily
orrcsiklandó szaga van! S az íze! A mennyei íz!
Abban van aztán a lélek! Ez kell neked igazán! –
Érzed-e, mondd, a velős csont, az illatos-ízes
zöldség, s a még fűszeresebb gyömbér testet-lelket
gyógyító erejét? – Csak ezért érdemes élni még, hidd el,
csak így tudsz nemesebb dolgokra figyelni, különben
kedve-vesztett fogatlan kutya vagy, ki mindenkit
mérgesen megugat s a legszebb sonkafalatra sem kíváncsi.
Forrás: Kedvesch versek – Index.hu
Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.
Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.
Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.
Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.
Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol
egyiké majommennyország
másiké majompokol.
Makákó, gorilla, csimpánz,
pávián, orángután,
mind majomújságot olvas
majomvacsora után.
Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.
Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.
Forrás: Kedvesch versek – Index.hu
Puliszkahámozó nénike mozgatja lefcses térgyit
legénytriasztó szoknya-búbja alatt,
mászik a falon rózsalángszínű poloskaszuka,
édeset nyáladzik torkában a finom vérfalat.
Istensajtér köpül lelkembül írósvajat,
felhőcsimbókot ellett a bozontos, szőrös ég,
nem bírom tovább, megöl ez az átkozott
cikornyátlan paraszti tőrülmetszett egyszerűség.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Mennyei kolbászok
döfölődtek szívesen,
gyémántlencsét rágott
két fúrása szívemen.
Hóttig heverészek,
egyszer se hibázok,
hótom után angyalokkal
vígan parolázok.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
(hódolat Romhányi Józsefnek)
CSONTHÉJAS
Kívül kemény,
belül puha.
Erő? Erény?
Kölcsönruha.
Belül puha,
kívül kemény
– habitusa:
főnyeremény.
GERINCES
Belül kemény,
kívül lágy.
– Sorsa nem épp
vetett ágy.
Kívül lágy,
belül kemény:
csupasz vágy,
kemény remény.
PIKKELYES GERINCES
Belül zordon, kívül morcos
– nem született békeharcos –
akár nagy, akár kicsi:
baljós, mint egy harckocsi.
Tettei, mint ő, pocsék,
vér-banális rémmesék.
CSONTTALAN–HÉJATLAN
Vezéregyéniség.
Forrás: Szeretem a verseket
(Így írtok ti)
Amint a karod fölemeled
Mennyi bidres-bodros szövet
Hull vissza, mint egy zuhatag
És milyen finom kis pihék
Pelyhedzenek a könyöködbe
A könyököd kinyögöd
És szívembekönyökölsz – au!
Au – vau! Miau!
És milyen fehér vonal emelkedik,
Amint karod fölemeled
Emelkedik, csavarog, terjed
A könyöködtől a kisujjad körméig
A kisujjad körmétől megint vissza
A kisujjad körmétől visszáig
Amint a karod fölemeled
A könyöködtől a kisujjad utolsó percéig
Tizenöt centiméter
A kisujjadtól a könyöködig tizenöt centiméter
Összesen harminc centiméter.
És hogy rezegnek a szálak
És kicsi pelyhek szurkálnak szíven.
Amint a karod fölemeled
Hogy fejemhez vágd a levesestálat.
Így írtok ti
Forrás: Versek mindenkinek
(В холодном зале дамы господа)
Hideg teremben hölgyek és urak
A zongorista frakkja ránctalan
A februári utcán szél ugat
Matróz üvölt vöröskozák rohan
A vérszag úgy üt át a parfümön
Ahogy kötéseken a vér maga
De még belül vagyunk a bűvkörön
Még szól a drága bécsi zongora
Majd puskatussal törnek ablakot
Szuronyra tűznek mindegy férfi nő
De csak ha minden húr elhallgatott
A bolsevik művészettisztelő
Kultúrát hoznak újat persze ők
Lesz benne Hej bunkócska és Chopin
S lesz tornyuk is még egekre törőbb
Mint Péter-Pálé künn a szigeten
A zongorista frakkja fekete
Remegve várjuk mindjárt véget ér
Prelűd s a kor s az élet is ha le-
Csapódik ránk a lakkozott fedél
Forrás: DIA — PIM
Piros varázs, meg ződ varázs,
meg hús, meg rongy, meg szalmaszál,
erdő közepén, tarka vár,
figurás, belga tánca áll.
Ez voltam én, ez lettem én,
magányos torzó, lázadás.
A szívem rossz és kőkemény,
torkomban ég az elmúlás.
Ne féltsetek, ropom tovább,
erdő közepén, egymagam,
ujjongva és vigaszatlan
rúgom magam idébb-odább,
groteszk, vigyorgó, vad galoppban,
s fölragyogok a csillagokban.
Forrás: —
Zebra
Egy tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog.
Seregély
Elhunytam, mert az idén
sörét nőtt a venyigén.
Szüretkor a puskák
rám szórták a mustját.
Hangya
Kinek járandója csak egy apró morzsa,
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.
Nerc
Hogy lenyúztak, ó, én árva,
elvittek az operába!
Lógott ott még hód, nyest, menyét.
Ó, hogy utálom a zenét!
Gödény
Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
azért nincs, mert azt is elittam előre.
Egy sáska a hadból
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
… Várnom kell az esti névsorolvasásra.
Vakondok
Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
Most felülről szagolom az ibolyát.
Cerkóf
Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
Tévedtem.
Hülye tyúk
Csábos voltam csitri jérce koromtól.
Az érckakas rám ugrott a toronyból.
Galamb
Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.
Lajhár
Lustább voltam én, mint mások.
Pihengettem. De ez már sok!
Forrás: MEK – Szamárfül
