Fordító: Israel Efraim
Táncos lábunk oda szaladt
Az utcán le a hold alatt,
Hol pénzért örömökre lelsz.
Hallottuk jól, hogy odabent
Hars zenészek zenéje zeng:
Egy Strauss, a „Treues Liebes Herz.”
Mint groteszk járógépezet
Ír le vad arabeszkeket,
Úgy járt redőny mögött sok árny.
Láttuk, kísértetraj kering
Hegedű s kürt szava szerint,
Mint avart szél kavarva hány.
Mint felhúzott automaták,
Véznán sejlő vázak, suták,
Oldalogtak, ez a quadrille.
Majd egymást kézen fogta mind,
Most jött a fennkölt sarabande,
Visszhangzott sikító kacaj.
Olykor robotbábszerkezet
Fantomnővel ölelkezett,
Olykor a szájuk dalra állt.
Olykor egy szörnymarionett
Ajkán szivart látott szemed,
És mintha élő volna – járt.
Szerelmemhez fordultam ott:
„Halottal táncol a halott,
Mi por csak, pörgeti a port.”
De ő – ő hallott hegedűt,
Otthagyott s be szinte repült:
A bordély szerelmet rabolt.
Egyszer csak jött a nincstovább,
Elfáradt a valcer s a láb,
Már nem keringett a sok árny.
Le a csendes utcasoron
Ezüstcipős hajnal osont,
Mint egy ijedt leány.
Forrás: Magyar Bábel
