Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a baja?
Kicsi a lyány, mint egy bögre:
Nagy szerelem teszi tönkre.
„Veszett is vón’ hagyma földbe’:
Nem könnyezne szemem tőle!
Veszett vón’ az úrfi Pesten:
Nem verne így az Úristen!”
1877. november 7.
Forrás: www.eternus.hu – Arany János versei
Felöltözött a páva
Szép, csillogó ruhába,
S amint szokott, kevélyen
Sétál künn a napfényben.
Egy libácska meglátja,
Utána is kiáltja:
„Nézzétek csak a pávát!
Nem mosta meg a lábát.”
Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei
A róka ki, egy álarcot meglátva,
Boszúsan fölkiálta:
– „Be szép pofa, de nincsen ám agya!”
Midőn oly női arcot lát vala,
Amelynek úgy be volt mázolva bőre,
Hogy majdnem álarc lett belőle,
Még bosszúsabban így szólt a hamis:
– „Be rút pofa! Pedig van agya is!”
Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei
Megírtad Dózsa György-öt,
E rossz tragédiát;
Vadásztál benne tapsot,
De néma volt hazád.
Most már nem írsz, csak játszod
Siralmas színműved,
S karzat kicsinye-nagyja
Tetszést rivall neked.
Kisült, amit nem vártunk,
Mutatja a hatás:
Rossz drámaíró voltál,
De jó komédiás.
Forrás: Arcanum
(Így írtok ti)
Leköpöm a multat
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a multba.
Én vagyok Máté király.
Én vagyok Máté király.
Holdfényes, szelíd arcom.
Belelobog a nagy éjbe.
Így írtok ti
Forrás: Versek mindenkinek
Magyar medvének lenni
Szép és jó gondolat,
Az ember csak málnázik
A Kárpátok alatt,
Az ember csak málnázik
És kéjjel hempereg,
Míg sorra eszik egymást
A többi emberek!
Ha medve vagy, légy medve
S ne hitvány, gyönge tót,
Gondoltam és nem ittam
Se bort, se alkoholt,
Gondoltam és nem ittam
S megittam a levet:
A holtakról csak rosszat,
Mondá a látlelet.
Magyar medvének lenni
Mégis csak jobb dolog,
Mint a ti dolgotok most,
Póruljárt doktorok!
Mert a ti dolgotok most
Bizony kutyául áll,
A medve bőrét issza,
Ki medvét exhumál!
1908
Forrás: MEK
Mindennek adom tudtára,
Hogy az asszony gonosz pára.
Olyan, mint a tekenőbe kiöntött víz,
Melynek állandóságához sohase bízz.
Ezután okosabb leszek,
Már én senkit fel sem veszek.
Nőstény szarvasbogár módjára sétáljon!
Rajtam kívül más szeretőre találjon.
Forrás: magyar-versek.hu
Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?
És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?
És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.
Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van.
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?
Forrás: MEK
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
Pest, 1847. január
