https://verskucko.com

Címke: gúny

  • Sík Sándor: LILIPUT

    Ahol járok, amerre nézek,
    Aprócska nép sürög, zsibong.
    Liliput ez!
    A szálkalándzsás kis vitézek!

    Futkos és nyüzsög és tolong
    És kiabál hangos-keményen
    Egyszerre mind,
    S mindnél buzogány, bot, dorong.

    Mind kiabál, nagyon, merészen.
    Mind azt kiáltja: Én vagyok!
    Egymást lesik
    És gyűrkőznek birokra készen.

    Földrebilincselt Gulliver,
    Fekszem közöttük, magam ember.
    Nézegetek,
    S várom, hogy mikor ülnek el.

    Ni, milyen sápadt valamennyi,
    Lógó fejek, szűk homlokok.
    Hát senki sincs,
    Aki merne itt levő lenni?

    Egy se akadna, senki hát,
    Aki föl mer egyenesedni,
    Fölnézni, föl,
    S felhőkbe fúrni homlokát?

    Hát kihaltak a férfiarcok?
    Az egész-ember-homlokok?
    – Liliput ez!
    Liliputi apróka harcok!

    Tüzel alattam a homok,
    Türelmetlen tüzel a vérem.
    Testvéreim,
    Ezekkel volnánk rokonok?

    És csendes-vígan dudorászom.
    Úristen! mi lesz Liliputban,
    Hahahaha!
    Ha én a kötelem lerázom!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Arany János – Haja, haja, hagyma-haja

    Haja, haja, hagyma-haja,
    Sír a leány: mi a baja?
    Kicsi a lyány, mint egy bögre:
    Nagy szerelem teszi tönkre.

    „Veszett is vón’ hagyma földbe’:
    Nem könnyezne szemem tőle!
    Veszett vón’ az úrfi Pesten:
    Nem verne így az Úristen!”

    1877. november 7.

    Forrás: www.eternus.hu – Arany János versei

  • Benedek Elek – A páva és a liba

    Felöltözött a páva
    Szép, csillogó ruhába,
    S amint szokott, kevélyen
    Sétál künn a napfényben.

    Egy libácska meglátja,
    Utána is kiáltja:
    „Nézzétek csak a pávát!
    Nem mosta meg a lábát.”

    Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei

  • Greguss Ágost – A róka két szava

    A róka ki, egy álarcot meglátva,
    Boszúsan fölkiálta:
    – „Be szép pofa, de nincsen ám agya!”

    Midőn oly női arcot lát vala,
    Amelynek úgy be volt mázolva bőre,
    Hogy majdnem álarc lett belőle,
    Még bosszúsabban így szólt a hamis:
    – „Be rút pofa! Pedig van agya is!”

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei

  • Gyulai Pál: Egy drámaíró politikusra

    Megírtad Dózsa György-öt,
    E rossz tragédiát;
    Vadásztál benne tapsot,
    De néma volt hazád.

    Most már nem írsz, csak játszod
    Siralmas színműved,
    S karzat kicsinye-nagyja
    Tetszést rivall neked.

    Kisült, amit nem vártunk,
    Mutatja a hatás:
    Rossz drámaíró voltál,
    De jó komédiás.

    Forrás: Arcanum

  • Karinthy Frigyes: Ady Endre: Leköpöm a multat

    (Így írtok ti)

    Leköpöm a multat
    A lélek-pókot, a cudart,
    Leköpöm a lelkemet is,
    Mert visszanyihog a multba.
    Én vagyok Máté király.
    Én vagyok Máté király.
    Holdfényes, szelíd arcom.
    Belelobog a nagy éjbe.
    Így írtok ti

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Faludi Ferenc: Útra való

    Ne maraszszuk, elmehet,
    A mint tetszik, ugy vehet
    A faképtül végbucsut,
    Előtte az országut!
    Hajdi! elment jó korán,
    Éjfél után szaporán.
    A kakas is megörült,
    Vigan szóllott, hogy felült.

    Minden lova rugjon fel,
    A rudszege hulljon el,
    Repedjen a gyeplő-szij,
    Pinczetokja folyjon ki.
    A forgószél kergesse,
    Zápor eső vezesse,
    Igen finom ember vólt,
    Jó hogy tőlünk elpatkólt!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Juhász Gyula: A medve

    Magyar medvének lenni
    Szép és jó gondolat,
    Az ember csak málnázik
    A Kárpátok alatt,
    Az ember csak málnázik
    És kéjjel hempereg,
    Míg sorra eszik egymást
    A többi emberek!

    Ha medve vagy, légy medve
    S ne hitvány, gyönge tót,
    Gondoltam és nem ittam
    Se bort, se alkoholt,
    Gondoltam és nem ittam
    S megittam a levet:
    A holtakról csak rosszat,
    Mondá a látlelet.

    Magyar medvének lenni
    Mégis csak jobb dolog,
    Mint a ti dolgotok most,
    Póruljárt doktorok!
    Mert a ti dolgotok most
    Bizony kutyául áll,
    A medve bőrét issza,
    Ki medvét exhumál!

    1908

    Forrás: MEK

  • Csokonai Vitéz Mihály: Közhírré bocsájtás

    Mindennek adom tudtára,
    Hogy az asszony gonosz pára.
    Olyan, mint a tekenőbe kiöntött víz,
    Melynek állandóságához sohase bízz.

    Ezután okosabb leszek,
    Már én senkit fel sem veszek.
    Nőstény szarvasbogár módjára sétáljon!
    Rajtam kívül más szeretőre találjon.

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Ady Endre: Négy-öt magyar összehajol

    Itt valahol, ott valahol
    Esett, szép, szomorú fejekkel
    Négy-öt magyar összehajol
    S kicsordul gúnyos fájdalmukból
    Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
    Miért is?

    És utána, mint a zápor
    Jön a többi könny:
    Miért is, miért is, miért is?
    S nincs vége könnynek és miértnek.

    Fölöttük hahota köszön,
    Hahotája, akik nem értnek
    S akik sohase kérdik s kérdték:
    Miért is?

    És csöpög a könny:
    Miért is, miért is, miért is?
    És hömpölyög fönt a hahota,
    Hogy soha, soha, soha.

    Ennyi búsulással fényesen
    Nyílnék meg az Ég,
    Ahol csak Ég és okos üdvösség van.
    S itt nem elég.

    Itt nem kell csak a könny
    S itt valahol, ott valahol
    Esett, szép, szomorú fejekkel
    Négy-öt magyar összehajol.
    Miért is, miért is, miért is?

    Forrás: MEK