https://verskucko.com

Címke: gyengédség

  • Károlyi Amy – Gyengédség

    Szerettelek mint egy madarat,
    ki véletlenül vállamra szállt.
    Embernél jobban szerettelek,
    szerettelek, mint Te a cicát.

    Mint kisgyerek szereti a kockacukrot,
    mit a skatulya alján talált,
    szívem szívedre rátalált.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin – Álmodtam, veled…

    Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
    Megcsókoltad finoman a számat,
    fölém hajoltál gyengéden, titokban
    és megpusziltad a szempillámat.

    Leheleted táncot járt hajamban…
    szellőként bújócskázott csintalan,
    s egy óvatlan, röpke pillanatban
    pajkosan megbújt a nyakamban.

    Míg egyik karod ölelve tartott itt,
    másik magányos vándorként útra kelt,
    bejárva testem rejtekútjait,
    útján titokzatos zugokra lelt.

    Úgy bújtam meg riadtan benned,
    mint reszkető holdsugár az éjben,
    mit látni alig, mégis elvakít,
    ha begyűjti sugarát szemed
    ezüstösen, sápadt-fehéren.

    Körülvettél biztonságoddal engem,
    s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
    csak elrejtőzni a világ elől öledben,
    csak átkarolni, és szeretni végre.

    Érezni, hogy itt vagy… velem lehetsz,
    tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
    látni, ahogy boldogan rám nevetsz
    s szemed szikrázó csillagként rám ragyog.

    Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
    reszkető szívvel és szerelmesen…
    magadhoz olyan gyengéden karoltál,
    míg csókjaiddal lezártad a szemem.

    Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
    Te fölém hajoltál nagy titokban,
    s míg csókoltad édesen a számat
    én végtelenül boldog voltam.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Várnai Zseni: Mosoly

    A selyem,
    Mit selyemgubóról fejtenek le fénylőn, lágyan,
    Nem olyan selymes mint az arcod.

    Az ének,
    Mit trillázó pacsirta zeng bele a tavaszba,
    Nem olyan édes mint a hangod.

    A napfény,
    Mi nyári reggelen szikrázik végig a mezőkön,
    A mosolyodnak halovány árnya,

    S a könnycsepp,
    Mi végig harmatozza,
    Az egek tiszta zokogása.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Ha szeretnél

    Mióta írtál, mindig veled vagyok,
    mosolygós arcod a képről rám nevet,
    álmomban ajkadra lágy csókot lopok
    és szemem őrzi meleg tekinteted.
    Mióta írtál, ébren is álmodom.
    Tenyeremben fognám drága kezed…
    Ha szeretnél… mindig újra gondolom,
    mint viszonoznám forrón a szerelmed.

    Ha szeretnél… szívem lázasan dobog…
    karomba vennélek, mint csöpp gyermeket,
    úgy ölelnélek, hogy légy nagyon boldog,
    ha hagynád, hogy igazán szeresselek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Falu Tamás: Szavam…

    Szavam selyemmé lágyul,
    Hogy válladat befedje.
    Szavam csónakká mélyül,
    Hogy ringatózhass benne.

    Szavam virággá nyílik,
    Hogy szíved fölé tűzzed
    És legyezővé hajlik,
    Hogy unalmad elűzzed.

    Szavam balzsammá olvad,
    Hogy ami fáj, ne fájjon,
    S mint hintó áll elébed,
    Hogy lelked beleszálljon.

    Szavam keleten jő fel,
    Hogy álmod elorozza,
    Szavam nyugaton száll le,
    Hogy álmod visszahozza.

    Szavam csókká parázsul,
    Hogy végigfusson rajtad,
    S a szavam szó lesz újra,
    Ha akarod, hogy halljad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Alekszandr Szergejevics Puskin: (Szeretem önt: szívemnek tiszta mélyén)

    Szeretem önt: szívemnek tiszta mélyén
    parázslik még a régi tűz talán,
    de ne bánkódjon híve szenvedésén –
    úgy bántana, ha szomorítanám!
    Szerettem szótlanul, semmit se várva,
    S most bennem félénk, féltő óhaj ég:
    ily gyengéd s tiszta légyen lángolása
    annak, ki önt szeretni fogja még.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ferenc Győző – Régebbi ujjgyakorlat

    Csak sejtheted, hogy mekkora öröm
    Ujjadat éreznem a bőrömön.

    Ha tenyerem esernyő és kabát,
    Esőtől óvja kényes asszonyát,

    És kéken futó halvány ereid
    Ujjbegy-billentyűin veregetik,

    Öklöd vékonycsontozatú madár,
    A markomban búvóhelyet talál.

    Ha elengeded, add vissza, siess,
    Mert kezed nélkül a kezem üres.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Elizabeth Barrett-Browning – Mondd újra

    Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
    hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
    kakukknótához hasonlítanak,
    emlékezz rá, hogy se mező, se domb
    nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
    újul tavasszal, s kizöldül a mag.
    Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
    sötétben zeng el, és kétség borong
    nyomában. Ismételd… szeretsz… Ki fél,
    hogy a rét túl sok virággal veres
    s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

    mint ezüst csengő, újrázva… Beszélj;
    de ne feledd, hogy némán is szeress…

    fordította: Babits Mihály

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin – Újra álmodom

    Kívántad, hát most újra álmodom.
    Szépet. És – hitted volna? – Veled…
    Lásd, bohón kalandozom,
    és szárnyára vett a képzelet.

    Erdőket járunk, barlangot, vad vizet,
    sziklákra mászunk hegyormokon,
    majd lágyan megfogod a kezemet,
    és elpihensz este az ágyamon.

    Hangod fülemnek furcsán csengene,
    mégis tudom, hogy jól esne nagyon,
    ha én lehetnék a szíved kedvese,
    s velem ébrednél hűs hajnalokon.

    Őszülő fejed, ha ölembe tennéd,
    mesélnék, hogy öleljen édes álom,
    titkon tündéd, varázskoboldod lennék,
    és befogadna az én világom.

    Talán egyszer tényleg befogad…
    Szinte valóként magam előtt látom,
    hogy álmom téged is magával ragad
    és te leszel a vágyott boldogságom.

    Tán egyszer eljön egy pillanat,
    amikor csók csak neked gyúl a számon…
    De állj! Ez már túl merész gondolat!
    Ne félj, Kedves! Csak szeretetre vágyom,
    de nem csaplak be Téged, sem magamat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos – Gyöngykagyló

    Madár, ha rikoltana – ne felelj rá haraggal, kedvesem
    virág, ha nyílna ablakod előtt – játékból se tépd le, kedvesem
    madár és virág két gyönyörűsége életemnek.
    Így beszélek hozzád, kedvesem és magam értek a szóból.
    Te csak élj vidáman! Élj s ha aludni térsz meg
    madár daloljon és virág nyíljon álmaidban.

    Forrás: Lélektől lélekig