https://verskucko.com

Címke: hála

  • Kosztolányi Dezső – Szeretet

    Mennyi ember van,
    akit szeretek.
    Mennyi nő és férfi,
    akit szeretek.
    Rokonszenves boltileányok,
    kereskedősegédek, régi és hű
    cselédek, lapkihordók, csöndes,
    munkás írók, kedves tanárok,
    kik vesződnek a kisfiammal.
    Találkozunk mi olykor-olykor,
    meg-megállunk, szemünk összevillan,
    s én még maradnék tétovázva,
    talán hogy elmondjam ezt nekik.
    Mégsem beszélek, mert csak a részeg
    aggastyánok s pulyák fecsegnek.
    Ilyesmiről szólni nem ízléses.
    Meg aztán nincsen is időnk.
    De hogyha majd meghalok egyszer,
    s egy csillagon meglátom őket,
    átintek nékik kiabálva,
    hajrázva, mint egy gimnazista:
    „Lásd, téged is szerettelek.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János – Az ember itt

    Az ember itt kevés a szeretetre.
    Elég, ha hálás legbelűl
    ezért-azért; egyszóval mindenért.

    Valójában két szó, mit ismerek,
    bűn és imádság két szavát.
    Az egyik hozzámtartozik.
    A másik elhelyezhetetlen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Salamon László: Te voltál…

    Te voltál szép minden szépben,
    Tél havában, napsütésben,
    Ha a fagy tavaszra váltott,
    Benne csendült kacagásod.

    Te voltál szép minden szépben,
    Tengeri táj holdfényében,
    Új paloták ablakában
    A te gyermekarcod láttam.

    Te voltál jó minden jóban,
    Ételemben, italomban,
    Puha paplan melegében,
    Álmaimban, téli éjben.

    Te voltál jó minden jóban,
    Tartósban és elmúlóban,
    Vigasz voltál, ha a bánat
    Vetett nekem tüskeágyat.

    Ha szemem jövőbe látott,
    Hited tette, lobogásod.
    Ha a múlt réme kísértett,
    Feledni tanultam érted.

    Öreg volnék, ha nem volnál,
    De tavaszi mosolyodnál
    Friss rügyet hajt sorsom fája
    S több a zöldje, mint az árnya.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Körmendi László – Köszönöm!

    Köszönöm a létezést. Az életet, a testet!
    Az érzékeim. Elmém. Zajokat és csendet.
    Köszönöm, köszönöm az egyedüllét korát!
    Köszönöm a jót, meg minden mostohát!
    Köszönöm a magányt, s hogy bennem, vagy, s én benned…
    Köszönöm győzelmem, a régen elveszettet.
    A családot köszönöm! Barátoknak sorát.
    Köszönöm, mi volt, mi nincs, de lehet tovább!
    Betegséget, békét! Az azokból tanultat!
    Köszönöm a dicsőt és minden nyomorultat.
    Köszönök gyógyulást, fényt és egészséget.
    Köszönöm a csúnyát, s vele minden szépet.
    Minden pillanatod! A tisztát, a levegőt!
    Köszönöm, hogy hittem, jobban, mint azelőtt!
    Köszönöm, hogy élek e mennyei pokolban.
    S köszönöm, hogy vagyok, hogy leszek!
    És hogy voltam.

    Forrás: Hatvan, 2020. július 01.

  • George Matthew Adams – Idézetek

    „Senki sem magától lett olyan, ami.
    Mind ezernyi más emberből vagyunk.
    Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk
    vagy bátorítóan szólt hozzánk,
    része lett a mi karakterünknek,
    gondolatainknak, és sikereinknek is.”

  • Kardos Csongor – Hála

    Szavakba csordul belőlem a hála.
    Nem mert jó és szép vagy,
    nem mert fáradt álmok szólnak rólad,
    nem mert kezem kezedbe fogadod,
    nem mert csendes félhomály ül mosolyod szegélyén,
    nem mert átjár sötétkék hiányod,
    nem mert novemberi zarándok szelek fújnak;

    hanem mert remegő sóhajjal tudom: vagy.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Richard Bach:

    Soha ne vedd magától értetődőnek,
    hogy valaki melletted van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Oravecz Imre: Még

    Még visz a lábam,
    még engedelmeskedik a kezem,
    még jólesik az étel,
    még észreveszem, ha el akar csöppenni az orrom,
    még elvégzem a munkám,
    még nem szorulok támaszra,
    még nem hanyagolom el a külsőm,
    még rendszeresen tisztálkodom,
    még nem vagyok koszos, büdös,
    még nem húzódnak el tőlem a buszon,
    még rendben tartom a lakásom,
    még tudok logikusan gondolkodni,
    még tiszta az elmém,
    még nem keverem össze a képzeletet a valósággal,
    még megkülönböztetem a jót a rossztól,
    még vigyázok magamra,
    még van veszélyérzetem,
    még nem vagyok szűklátókörű, kicsinyes,
    még érdekel a világ,
    még nem gubóztam be egészen,
    még kívánok nőt,
    még Rilkét, Kis Lajost olvasok,
    még megremegek a szépség láttán,
    még vágyom a magasabbrendűre,
    még naponta megküzdök magammal,
    még van bennem érzés, gyengédség,
    még szánom a szenvedőt, és segíteni akarok rajta,
    még megértő vagyok és könyörületes,
    még örülök, ha hull a hó,
    még felderülök, ha kisüt a nap,
    még figyelem a fény változását alkonyatkor,
    még elbűvöl, ahogy a magból növény lesz,
    még megrészegít a legelőn a trenkavirág illata,
    még visszavárom a kakukkot tavasszal,
    még esténként kiülök a teraszra,
    még van kutyám, kit megsimogathatok,
    még gyönyörködöm a nádi rigók együgyű énekében,
    még szeretnék pár jó verset írni –

    még érdemes élni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szentmihályi Szabó Péter: Köszönöm

    Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
    az éjszakai friss levegőt, a csendet,
    köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
    Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
    kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

    Köszönöm, hogy éltem.
    A füveket, madarakat,
    a folyókat, tengereket,
    testvér-embereket és testvér-könyveket,
    a templomokat és menedékhelyeket.

    Köszönöm a Helyet és az Időt.
    Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
    próbaidőre bocsátottál, s látod,
    a nevedben énekelek.
    Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.
    Köszönöm anyámat, apámat,
    feleségemet, gyermekeimet,
    barátaimat, ellenségeimet,
    köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
    Látod, Neked énekelek.
    Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István – Szivárvány

    Csak a Te mosolyod
    fényétől ragyognak fel
    életem színei.

    Farkas István – Csak egy perc

    Csak egy percet adj
    most megpihennem Uram:
    hadd gondoljak rád.

    Forrás: Lélektől lélekig