https://verskucko.com

Címke: hála

  • Sík Sándor: Isten áprilisa

    Sétál a napfény melegen
    A dunaparti köveken.
    Huzakodnak a zsinegen
    A kiskutyák bolondul.
    – A szív is, hatvanon túl
    Ha nem csendül, de kondul.

    Fölüti rezzenős fejét,
    Szűkelli megszokott helyét
    A gubbasztó öreg cseléd,
    Az évek forrta kéreg
    Burka mögött a lélek
    És azt bizsergi: élek.

    Nem táncol már, nem is szökell,
    De szállna mégis, szárny se kell,
    A napra ki, a hegyre fel,
    Akárhová, – csak szállnék!
    Se gondolat, se szándék:
    A perc a szent ajándék.

    Csak ez a perc, csak ennyi kell:
    Míg kék mosollyal átölel
    Az allelujás ég-lepel
    S lényem magába issza
    A testtelenbe vissza
    Az Isten áprilissa

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: [Nincs miért sajnálnom magam]

    Nincs miért sajnálnom magam.
    Nem üldöz és nem áld a sors.
    Se jobb, se rosszabb, mint a többi,
    épp annyi járt, amennyi volt.

    Csak elmém torz sugara kábít,
    a tárgyakat haránt szegi,
    s a hosszú árnyék szörnyeket szül,
    mint Caravaggio fényei.

    Köszönöm, hogy velem maradtál,
    hogy nem riaszt a ferde árny,
    s felvont ujjad mutatja egyre,
    hogy meddig ér a mért arány.

    1946. március 22.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Ünnep

    Áldassál, Uram, amiért
    nékem is adtál valamit,
    áldassál, amiért
    nemcsak szépséget s szórakozást
    teremtettél, nemcsak gyönyörű
    templomokat s félelmetes
    pénz-szörnyeket, nemcsak ifju
    lelkesedést, friss vért, kacagó
    lányokat s gyermekeket, – óh,
    áldassál, Uram, amiért
    a mulandó örömök
    s harcok hétköznapjai után
    megteremtetted az ünnepet,
    a megnyugvást,
    a semmit,
    aki az idő teljességében
    értem is eljön
    és áldott karjaiban
    elringat mindörökre. Ámen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Megköszönöm, hogy vagy

    Íme, megköszönöm neked, hogy vagy,
    Hogy hallottál valaha rólam
    S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
    Jól van.

    Íme, menekülni vágynék tőled,
    Csak evezőm nincs készen a hajóban
    És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni:
    Jól van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Ne kérj, csak remélj

    Istentől ne kérj!
    Hisz már mindent megadott
    Inkább csak remélj!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Köszönet a napsugárnak

    Tavaszodik. Holt tavaszok
    fáradt szívembe visszajárnak.
    S fáradtan is köszönni kell,
    köszönni kell a napsugárnak.

    Köszönöm, hogy hervadva is
    tavaszi halk mámorba estem.
    Köszönöm, hogy új fény ragyog
    a főtéri aranykereszten.

    Köszönöm, hogy kisgyermekek
    mezítláb malomkerekeznek.
    Ásott tövű vén almafák
    fiatalos kedvvel rügyeznek.

    Köszönöm a szél jóízét,
    aromáját a barka-szagnak.
    Köszönöm, hogy hegyoldalon
    ibolyászó lányok kacagnak.

    Köszönöm, hogy napos gyepen
    fehér fénnyel vakít a vászon.
    Köszönöm, hogy friss fák alatt
    szelíd szívvel megint halászom.

    Habos felhők fejem felett
    vitorlásan feszülve szállnak.
    Üzekedő játékait
    köszönöm életnek, halálnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Egy hálaadás

    Nemigen van világ. Ami mégis
    lenni tűnik: többnyire érvénytelen. De szobák
    vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van.
    Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni jó; ahol
    meg lehet szólalni, de nem muszáj.
    Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még
    a csend is lehetséges – szobák, ahol
    nem erőszakolnak meg, nem fosztanak ki,
    nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül.
    – Jó, hogy vannak szobák.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Elfogadni, elengedni…

    Mentünk, s te vittél kézen fogva engem.
    Lehunyt szemeim mögött a világ
    életre kelt, és újra része lettem,
    ahogy a kövek, ahogyan a fák.

    Jártunk a kidőlt pléhkrisztusok között,
    s a félhomályban sírt egy kisgyerek.
    Felemeltem, hogy magamhoz öleljem.
    – Ő rám nézett. És látod? – Már nevet!

    Nem tudtam volna nélküled megtenni,
    feküdtem volna romjaim alatt,
    a térdre esett sorompók tövében,
    ahová nem jön semmilyen vonat.

    S hogy elfogadni, s elengedni is kell,
    tőled tanultam, köszönöm Neked!
    Most hazaküldöm ólomkatonáim,
    a harcnak vége! Isten veletek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Joszif Brodszkij: A fenevad helyett

    A fenevad helyett ketrecbe engem zártak,
    a barakkfalra ráégettem szöggel, mennyit kaptam,
    ruletteztem a tengerparti nyárban,
    ebédeltem az ördög tudja, kivel, frakkban.
    Gleccserről a világ felét szemügyre vettem,
    háromszor elmerültem, szétcincáltak kétszer.
    Elhagytam az országot, ahol születtem.
    Városnyi ismerős feledte el, hogy éltem.
    Kószáltam a sztyeppen, mely a hunokra emlékezik tán,
    azt hordtam ott, mi most van épp divatban,
    vetettem rozst, kátránypapírral fedtem be a pajtát,
    és bor helyett csak száraz vizet ittam.
    Az őrök sötét pupillái álmaimba visszajárnak,
    héját is megrágtam a száműzetés kenyerének,
    torkom minden hangot kiadhatott, mi nem kiáltás;
    suttogni kezdtem hát. Most vagyok negyvenéves.
    Mit mondhatok az életről? Hogy hosszúnak találtam.
    Amivel szolidáris vagyok, az a bánat.
    De míg agyaggal nem tömik tele a számat,
    ajkaim másra nem nyitom, csak a köszönet szavára.

    Baka István fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jevgenyij Jevtusenko

    Köszönöm

    Mondd: „köszönöm”, a szivárgó könnynek,
    s ne töröld sietve a szemed.
    Hogyha sírva is – létezni könnyebb.
    Halott, aki meg sem született.

    Ha törten, ha verten is – ki élő,
    plazma-éjszakában nem maradt.
    Léte a teremtés szekeréről
    ellopott zöld fűszál-pillanat.

    Nevess nagyot, fogd marokra késed,
    harapd, mint retket, az örömöt.
    Rosszabb volna meg-nem születésed,
    életed akárhogyan nyögöd.

    Fagyalszirom-zuhatagban járva,
    semmitől s mindentől részegen,
    eszméltessen a világ csodája,
    ámulj önnön létezéseden.

    Az égboltról ne hidd, hogy mennyország,
    de váddal se bántsd az életet.
    Nem köszönt be még egy élet hozzád,
    ez az egy is – véletlen tied.

    Ne a korhadásnak higgy: a lángnak.
    A pitypangos fűbe vesd magad,
    ne könyörögj nagyon a világnak,
    nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt!

    Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba.
    Lelkek élnek a romok felett!
    Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba,
    ünnepelve akár szégyened.

    Köszönd meg a legfeketébb macskát,
    mely előtted keresztbe futott,
    utcán elszórt dinnyehéjak mocskát,
    amelyen a lábad megcsúszott.

    Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
    szenvedésed is hasznodra volt.
    Mondd: „köszönöm”, a legárvább sorsnak,
    hiszen az is ember sorsa volt.

    Rab Zsuzsa fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig