https://verskucko.com

Címke: halál

  • Ady Endre: Beszélgetés a boszorkánnyal

    I.
    (Édes boszorkányom,
    Láttál angyalt holtan?)
    »Láttam szép magamat,
    Mikor még nem voltam.«

    (A Holdat a Nappal
    Láttad összebujni?)
    »Láttam fehér szivet
    Pirosra fakulni.«

    (Láttál napnyugatról
    Napot kelni este?)
    »Láttam Ujév napját
    Szilvesztert keresve.«

    (Leszitálni láttál
    Égből eső-márványt?)
    »Láttam az egeken
    Fekete szivárványt.«

    (Láttál már busongást
    Csali, büszke kedvvel?)
    »Láttam már sírgödröt
    Tele szerelemmel.«

    (Láttál visszafordult
    Óramutatókat?)
    »Láttam perzselését
    Sohse-kapott csóknak.«

    (Láttál már tengeren
    Fogant őserdőket?)
    »Láttam, ki sohse lesz,
    A holnapi nődet.«

    (És bolondot láttál,
    Ki szerethet téged?)
    »Láttam a szivedet,
    Szivemen van s véged.«

    II.
    (Édes boszorkányom
    Szivemre be ráhullsz)
    »El foglak árulni,
    Mert te is elárulsz.«

    (Telve van a kedvem
    A te szép valóddal)
    »Kedvetlenségemet
    Űzöm unott csókkal.«

    (Szép asszonyságodban
    Megmaradok szépen)
    »Megakadt a szemem
    Egy külömb legényen.«

    (Egek csillagához
    Nem hasonlitnálak)
    »Jaj, be rossz a Földön,
    Jaj, be rossz itt nálad.«

    (Légy az én hűséges,
    Drága feleségem)
    »Feleséged vagyok
    S elhagytalak régen.«

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Élni, míg élünk

    Igen: élni, míg élünk,
    Igen: ez a szabály.
    De mit csináljunk az életünkkel,
    Ha fáj?

    Igen: nagyot akarjunk,
    Igen: forrjon agyad,
    Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
    A Nagy.

    Igen: élj türelemmel,
    Igen: hallgass, ha fáj.
    Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:
    Halál.

    Igen: élni, míg élünk,
    Igen: ez a szabály.
    De mit csináljunk az életünkkel,
    Ha fáj?

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

    Milyen csonka ma a Hold,
    Az éj milyen sivatag, néma,
    Milyen szomorú vagyok én ma,
    Milyen csonka ma a Hold.

    Minden Egész eltörött,
    Minden láng csak részekben lobban,
    Minden szerelem darabokban,
    Minden Egész eltörött.

    Fut velem egy rossz szekér,
    Utána mintha jajszó szállna,
    Félig mély csönd és félig lárma,
    Fut velem egy rossz szekér.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Elfogyni az ölelésben

    Szájon, mellen, karban, kézben,
    Csókban tapadva, átkosan
    Elfogyni az ölelésben:
    Ezt akarom.

    Epében, könnyben és mézben,
    Halálosan, tudatosan
    Elfogyni az ölelésben:
    Ezt akarom.

    Ilyen nagy, halk, lelki vészben
    Legyek majd csontváz, víg halott.
    Elfogyni az ölelésben:
    Ezt akarom.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Híven sohase szerettem

    Csókjaimat szedtem, vettem,
    Híven sohase szerettem.
    Ha esküdtem s majd meghaltam:
    Legjobb asszonyom megcsaltam.

    Ha akartam, ha ígértem,
    Gonosz voltam tervben, vérben.
    Ha öleltem, ha csókoltam,
    Borús komédiás voltam.

    Ha gondoltam a halálra,
    Csalfán tettem, állva, várva.
    Ha valakinek esküdtem,
    Esküszóból mit se hittem.

    Ha tébolyban elájultam,
    Új nőben ébredtem, újban.
    Ha od’adtam testem, lelkem,
    Kerestem és mit se leltem.

    Csókjaimat szedtem, vettem,
    Híven sohase szerettem.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: A lelkeddel hálni

    Mit sarjú-hajak csiklandozva fednek,
    Szeretném megcsókolni
    Két vakszemed, a halványt,
    Két kies völgyét a te szép fejednek.

    Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni,
    Belopózni fejedbe,
    Szűz szeretnék maradni
    S valami újat lelni, kitalálni.

    Most én a Halál szárítóján lengek
    Tele gondolatokkal.
    Óh, talán testem sincs már.
    De test nélkül is vágyok és esengek.

    Csókosan s szűzen akarnék én válni
    A fejedet csókolván,
    Azt a két kies völgyet:
    Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Álmom: az Isten

    Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
    Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
    A sorsom: menni, menni, menni
    S az álmom: az Isten.

    Vele szeretnék találkozni,
    Az álmommal, nagy, bolond hitben
    S csak ennyit szólni: Isten, Isten
    S újból imádkozni.

    Nem bírom már harcom vitézül,
    Megtelek Isten-szerelemmel:
    Szeret kibékülni az ember,
    Mikor halni készül.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Bihar vezér földjén

    »Itt Bihar vezér lakott
    S nótáztak méla szüzek.
    Most daltalan ez a táj.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Éjfél van. Itt átkozott,
    Ki a sírokat töri.
    Én a sírokat töröm.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Ősöm keleti vitéz.
    Dalokat ölt Nyugaton.
    Serkentem a holtakat.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Te vagy a halott ara,
    Én a halott mátkafi.
    Ránkolvasnak a papok.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Jaj, be szépen süt a Hold.
    Leszünk-e mi pirosak
    S fölkelnek-e a dalok?
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Itt Bihar vezér lakott.
    Bús, babonás ez a táj
    S tán holnap összeesünk.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: A nagy Pénztárnok

    »Gyere.« (Szólott a nagy Pénztárnok
    S ömlöttek elébem az ezrek.)
    »Gyere, nyavalyás, nyűgös ember,
    Most kifizetlek.«

    »Bajjal születtél: itt az ára.
    Néhány bankó, mert sok husáng ért.
    Tekercs-arany a kora-csókért,
    Az ifjúságért.«

    »Szemed, szíved, gerinced béna?
    Zúg a fejed, kerül az álmod?
    Én most mindent, amit csak adtál,
    Aranyra váltok.«

    »Itt a napszám, mert sokat sírtál.
    Itt a vérdíj, hogy magyar lettél.
    Itt a pénz, mert sokat nótáztál,
    Sokat szerettél.«

    »Nagyon hittél, nagy fizetést kapsz.
    Elpoklosodtál: itt a bére.
    Itt a kínod, itt a reményed
    S a szíved vére.«

    »Eredj.« (Szólott a nagy Pénztárnok
    És én nem bírtam elinalni.)
    »Ki vagy fizetve, béna koldus
    S most meg fogsz halni.«

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Az ős Kaján

    Bíbor-palásban jött Keletről
    A rímek ősi hajnalán.
    Jött boros kedvvel, paripásan,
    Zeneszerszámmal, dalosan
    És mellém ült le ős Kaján.

    Duhaj legény, fülembe nótáz,
    Iszunk, iszunk s én hallgatom.
    Piros hajnalok hosszú sorban
    Suhannak el és részegen
    Kopognak be az ablakon.

    Szent Kelet vesztett boldogsága,
    Ez a gyalázatos jelen
    És a kicifrált köd-jövendő
    Táncol egy boros asztalon
    S ős Kaján birkózik velem.

    Én rossz zsaketben bóbiskálok,
    Az ős Kaján vállán bíbor.
    Feszület, két gyertya, komorság.
    Nagy torna ez, bús, végtelen
    S az asztalon ömlik a bor.

    Ó-Babylon ideje óta
    Az ős Kaján harcol velem.
    Ott járhatott egy céda ősöm
    S nekem azóta cimborám,
    Apám, császárom, istenem.

    Korhely Apolló, gúnyos arcú,
    Palástja csusszan, lova vár,
    De áll a bál és zúg a torna.
    Bujdosik, egyre bujdosik
    Véres asztalon a pohár.

    »Nagyságos úr, kegyes pajtásom,
    Bocsáss már, nehéz a fejem.
    Sok volt, sok volt immár a jóból,
    Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
    Apám, sok volt a szerelem.«

    Nyögve kínálom törött lantom,
    Törött szívem, de ő kacag.
    Robogva jár, kel, fut az Élet
    Énekes, véres és boros,
    Szent korcsma-ablakunk alatt.

    »Uram, kelj mással viadalra,
    Nekem az öröm nem öröm.
    Fejfájás a mámor s a hírnév.
    Cudar álmokban elkopott
    A büszke oroszlán-köröm.«

    »Uram, az én rögöm magyar rög,
    Meddő, kisajtolt. Mit akar
    A te nagy mámor-biztatásod?
    Mit ér bor- és vér-áldomás?
    Mit ér az ember, ha magyar?«

    »Uram, én szegény, kósza szolga,
    Elhasznált, nagy bolond vagyok.
    Miért igyak most már rogyásig?
    Pénzem nincs, hitem elinalt,
    Erőm elfogyott, meghalok.«

    »Uram, van egy anyám: szent asszony.
    Van egy Lédám: áldott legyen.
    Van egy pár álom-villanásom,
    Egy-két hívem. S lelkem alatt
    Egy nagy mocsár: a förtelem.«

    »Volna talán egy-két nótám is,
    Egy-két buja, új, nagy dalom,
    De, íme, el akarok esni
    Asztal alatt, mámor alatt
    Ezen az ős viadalon.«

    »Uram, bocsásd el bús szolgádat,
    Nincs semmi már, csak: a Bizony,
    Az ős Bizony, a biztos romlás.
    Ne igézz, ne bánts, ne itass.
    Uram, én többet nem iszom.«

    »Van csömöröm, nagy irtózásom
    S egy beteg, fonnyadt derekam.
    Utolszor meghajlok előtted,
    Földhöz vágom a poharam.
    Uram, én megadom magam.«

    S már látom, mint kap paripára,
    Vállamra üt, nagyot nevet
    S viszik tovább a táltosával
    Pogány dalok, víg hajnalok,
    Boszorkányos, forró szelek.

    Száll Keletről tovább Nyugatra,
    Új, pogány tornákra szalad
    S én feszülettel, tört pohárral,
    Hült testtel, dermedt-vidoran
    Elnyúlok az asztal alatt.

    Forrás: MEK