Címke: hatalom

  • Bertolt Brecht: Liturgia a fuvalomról

    Egy öregasszony érkezett
    Éhes volt mert a kenyeret
    Azt megzabálta a hadsereg
    Így hát hideg csatorna várta
    S azután többet nem is éhezett.

    S nem szólt a berki madárka
    Immár a lombon csend ül
    Fenn a hegyormon alig lendül
    A fuvalom.

    Majd egy halottkém érkezett
    Azt mondta: a vénasszony szimulál
    Elásták merthogy éheznie kár
    Nem is szólalt többé soha meg
    De az orvost nevetés rázta.

    És erre se szólt a berki madárka
    Immár a lombon csend ül
    Fenn a hegyormon alig lendül
    A fuvalom.

    Majd egy magányos ember is érkezett
    Nem volt érzéke a rend iránt
    Valami bűzlik, mondta, valami bánt
    A vénasszonynak volt a barátja
    Kérem szépen, mondta, nem szép, ha az ember nem ehet –

    S nem szólt a berki madárka
    Immár a lombon csend ül
    Fenn a hegyormon alig lendül
    A fuvalom.

    Azután rögvest egy biztos érkezett
    Kezében volt a jó gumibot
    Az ember agyát pacallá verte legott
    S ez az ember sem szólalt többé soha meg
    De a biztos, az ezt kiabálta:

    S most hallgat a berki madárka
    Immár a lombon csend ül
    Fenn a hegyormon alig lendül
    A fuvalom.

    Azután három szakállas férfi érkezett
    Nem egyetlen ember ügye ez, mondták, nem lehet tűrni tovább
    S addig mondták, mig nem hangzott a golyók sivitása
    De akkor nyű mászott csontjukba a húsukon át.
    S nem szólaltak többé soha meg.

    S nem szólt a berki madárka
    Immár a lombon csend ül
    Fenn a hegyormon alig lendül
    A fuvalom.

    Azután egyszerre sok ember érkezett
    Hogy a hadsereggel beszélgessenek
    De a géppuska-szájjal beszélt a hadsereg
    S ezután nem szólalt egyikük se meg
    De nem tünt el homlokuk ránca.

    S nem szólt a berki madárka
    Immár a lombon csend ül
    Fenn a hegyormon alig lendül
    A fuvalom.

    Azután egy roppant vörös medve érkezett
    Nem ismerte a szokásokat, medve létére nem illett ismernie az illemet
    De nem volt mai gyerek s jégre vinni nem lehetett
    S a berki madárkát bezabálta.

    Most szól a madárka és a berek
    Érzed a lombon: lendül
    S fenn a hegyormon most már zendül
    A fuvalom.

    Forrás: Kedvesch versek

  • Carl Spitteler: Csak király

    Cornelius Clemens konzul szólt. “Kívánom,
    hogy minden rabszolgám csak azt a munkát
    kapja, amelyhez kedve, vágya vonja.
    Csak mit szívesen, azt végezzük jól el.
    Rossz helyre téve mit sem ér az ember,
    jó fazekas is kontár kerti munkán.”

    De egyszer szemlét tartott birtokán
    s látott egy szolgát, akin gúnyolódtak
    a többiek, mert az sután s ügyetlen
    munkált az úton, tétován, ütése
    saját ujját sebezte kalapáccsal.
    Kedvetlenül fordul tiszttartójához
    a konzul és szemével kérdi, mint van.
    “Bocsáss meg”, szól az, “mindent megpróbáltam
    a kallótól a takács műhelyéig,
    de ez bizony nem értett semmihez sem.”
    Cornelius Clemens most türelme-vesztve
    ily szóval fordult az ügyefogyotthoz:
    “Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?”
    A rabszolga bánatfelhőzte arcát
    sötét gőggel emelte: “Csak király.”
    A konzul hallgatott, részvéte felkelt
    s az ember sorsán hosszan eltűnődött.
    S mert kegyes úr volt, így szólt: “Öljétek meg.”

    Forrás: Kedvesch versek

  • Vajda János: Szerelem hatalma

    Hiába lettél nagy, dicső hős,
    Padisah vagy orosz cár, dölyfös,
    Ki nabucói érzetében
    Nem tudja már, hogy hova lépjen.

    Szívedben újuló tavasszal
    Találkozol egy gyermekarccal,
    Ki rózsaláncot vet nyakadba,
    Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.

    Ki ura vagy a seregeknek,
    Kit népek, országok rettegnek,
    E szép szemeknek sugarától
    Remegsz, a földön csúszol-mászol.

    Nyögsz térdre esve, jársz négykézláb,
    Nyom a fejedbe csörgősipkát,
    Csinál belőled nagy bolondot,
    És okosan, mert így vagy boldog.

    Ne bánd, akárki vagy, barátom,
    Hogy így van itt e szép világon,
    Hogy e kicsiny bársony kezecskék
    E földön sorsodat vezessék.

    Hogy egy parányi, láthatatlan
    Szikrában oly nagy hatalom van.
    A dinamitnak egy morzsája
    Nagyobb úr, mint a Himalája

    Tövébe, hogy ha akna fúrva,
    Egy öntudatlan gyermek ujja
    Érintse meg és hurrá, egyben
    A Csimborasszó légbe röppen.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Nadányi Zoltán: SZERELEM

    Alattvalód vagyok én,
    szörnyű törvényeidet tisztelem,
    titokzatos arcú, borzas hajú,
    szépséges, mindig meztelen királynő,
    Szerelem!

    A te országodban te vagy az isten.
    Teremtő, rontó. Termékenyítő.
    Te szabod meg, kerekét hajtsa frissen,
    vagy lassan, vagy megálljon az Idő.
    Arcra borul előtted a te néped,
    a forró testét fekteti elébed,
    hogy sétaidőn szőnyeged legyen,
    meleg, csiklandós talpad végiglépked
    a szemérmetlen rajzú szőnyegen
    és boldog az, ha sárga, ha fehér,
    ha barna bőrű, akit a te lépted
    villámütése ér.

    A te országod fullasztó meleg,
    ruhát nem tűr a test, elfúlva tátog
    a száj. Hatalmas tűztorkú virágok
    lángolnak, kába illat őgyeleg.
    Ámokfutók hazája ez. Lihegve
    száguldanak, kezükben a gyilok,
    őrjöngve mártják ártatlan szívekbe,
    útfélre rogynak a bús mártirok.
    És ennek így kell lenni és ez így jó.
    Amikor ölnek, törvényt tesznek ők,
    ámokfutók itt a törvénytevők,
    véreskezű, dühödt ámokfutók,
    akiket ajkukon mart meg a kígyó,
    a te kedvenc mérgeskígyód, királynő,
    A Csók!

    A te országodban, királynő,
    minden a feje tetején.
    A te országodban, királynő,
    bűn az, ami másutt erény.
    Ott a jóságot megölik,
    ott a hűséget kerékbe törik,
    a szeretet kardélre vettetik,
    a béketűrést élve temetik.
    A te országodban, királynő,
    megölnek minden védtelent,
    a te országodban, királynő,
    rajtad kívül semmi se szent!

    Alattvalód vagyok én,
    szürnyű törvényeidet tisztelem,
    titokzatos arcú, borzas hajú,
    Szépséges, mindig meztelen királynő,
    Szerelem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gárdonyi Géza: Pro rege…

    A múltban

    Iksz királyt megsérté az Ipszilon császár,
    T. i. azt mondta róla: szamár.
    S Iksz király fellobban: „Harcra, harcra népem!”
    Küzdjetek, és ha kell, haljatok meg értem!

    S két ország meggyulladt, s vágtak, lövöldöztek,
    vérben fürdöttek, és gyászszal törülköztek.

    A jövőben

    Iksz királyt megsérté az Ipszilon császár,
    T. i. azt mondta róla: szamár.
    S Iksz király fellobban: „Harcra, harcra népem!”
    Küzdjetek, és ha kell, haljatok meg értem!

    A nép vállat von rá: „Békében maradunk,
    mert ha te szamár vagy, mink bizony nem vagyunk!”

    Forrás: Gárdonyi Géza

  • Weöres Sándor: Én is

    Én is világot hódítani jöttem
    s magamat meg nem hódíthatom.

    Csak ostromolhatom nehéz kövekkel
    vagy ámíthatom és becsaphatom.

    Valaha én is úr akartam lenni
    ó bár jó szolga lehetnék!

    De jaj, szolga csak egy van: az Isten
    s uraktól nyüzsög a végtelenség.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Egy hideg arc

    Én ittam borát már a hatalomnak,
    Amit a lélek ad.
    Élveztem magamat
    Hegyen, tömeg felett.
    A rámszegezett izzó szemeket
    Láttam.
    Láttam a népet megremegni láztól,
    S várni, hogy lelkem bús csipkebokrából
    Mikor csap ki a láng?

    Tapsolt, zúgott az emberáradat, –
    S én hálátlan, ezalatt felfedeztem
    Egyetlen arcot, mely hideg maradt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor – Majomország

    Hej de messze majomország,
    ott terem majomkenyér,
    majomablak majomrácsán
    majomnótát ráz a szél.

    Majomtéren, majomréten
    majomhősök küzdenek,
    majomszanatóriumban
    sírnak majombetegek.

    Majomtanártól majomlány
    majomábécét tanul,
    gaz majom a majombörtönt
    rúgja irgalmatlanul.

    Megépül a majommalom,
    lesz sok majommajonéz,
    győzve győz a győzhetetlen
    győzedelmes majomész.

    Majompóznán majomkirály
    majomnyelven szónokol
    egyiké majommennyország
    másiké majompokol.

    Makákó, gorilla, csimpánz,
    pávián, orángután,
    mind majomújságot olvas
    majomvacsora után.

    Majomvacsoraemléktől
    zúg a majomreterát,
    majombakák menetelnek,
    jobbra át és balra át.

    Rémületes majomarcot
    vágnak majomkatonák,
    majomkézben majomfegyver,
    a majmoké a világ.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Tóth Árpád – Szólt egy úr

    …És szólt egy úr, aki csak ritkán viccel,
    Bár jelenleg igazságügyminiszter.

    Szólt, és a szívünk ettől kéjteli:
    Leszek miniszter, s ha kell, éjjeli!

    Bársonyszékemen, mint egy bíbor kancsón,
    Merengek, s osztom szelíden parancsom.

    Viruljanak a rendőri erények,
    S a detektívek legyenek serények.

    A Népszavá-nak mondok egy halt wer dát,
    S el kell kobozni, mint egykor Haverdát.

    És aki balgán tüntetéshez nyúlna,
    Oszoljon fel, s legyen e célból hulla.

    Ezt kívánom, bölcsen, éjjelin, szépen,
    S persze csak a „törvények keretében”.

    Így szólt egy úr, aki csak ritkán viccel,
    Bár jelenleg igazságügyminiszter.

    1913.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Stefan George – A sziget ura

    (Szabó Lőrinc fordítása)

    Halászok mesélik, hogy messze délen
    egy olajos, fűszeres szigeten,
    hol drágakő szikrázik a homokban,
    volt egy madár, amely a földön állva
    csőrével magas törzsek koronáját
    szét tudta verni; s ha bíborcsiga-
    színű szárnyait nehéz, alacsony
    repülésre nyitotta: hát akár
    egy sötét felhő, egészen olyan volt.

    Napközben, mondták, az erdőbe bújt,
    esténkint pedig kisétált a partra
    s az algaszagú és sós szélben oly
    édesen dalolt, hogy a delfinek,
    a dal barátai, mind odaúsztak
    az aranytollas és szikrás vizekben.

    Így élt, ősidők óta, és csak a
    hajótöröttek látták, senki más.
    Mert amikor az emberek fehér
    vitorláit először vitte jó szél
    a sziget partjaira, birodalmát
    még egyszer belátni a dombra hágott,
    s azt mondják, széttárta nagy szárnyait
    és tompán sírva, jajgatva kimúlt.

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek