Ha el akarna néha jönni hozzám,
Kicsi szobámat szépen rendbe hoznám,
Ha nem is hozhatnám le az eget,
De beszereznék néhány szőnyeget.
A pamlagon, hol álmodozni szoktam,
A sok lyukat megfoldanám titokban,
Rozoga, tintás asztalomon itt
Elhinteném kedves virágait.
Parancsait komorna-módra lesve,
Főznék teát, mikor leszáll az este.
S amire nem volt példa soha még:
Szenet hozatnék és befűtenék.
Az óra járna és a lámpa égne,
S azt mondanám, ha menni készül: „még ne…”
Suttogva kelne ajkamról a szó,
Hogy élni édes és szeretni jó.
