Tél, hó, hideg,
délután, csönd,
egyedül a városi lakásban,
sötétedés előtt tíz perccel,
hirtelen megszólal az ablak alatti berkenyén egy feketerigó,
és bejelenti az estét –
ne feledd,
ilyen pillanatokért élsz.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: hó
-
Oravecz Imre: Emlékeztető
-
Kányádi Sándor: Jön január
Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák.De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb,
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.Jön Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.A kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.Forrás: Lélektől lélekig
-
Csoóri Sándor: Januári rokokó
Fázik a kéz, az arc is didereg,
csontom északi oldalát zuzmó lepi.
Most fordul észak felé január,
jeges úton kopognak körmei.Senki, senki, csak a sirályok könnyedek:
a befagyott Duna táncpallóján
szökdelnek, mint Csokonai
ugrós dámái farsang napján.Csapong valami kóbor zene is
a túlvilágról, karcos rokokó –
a Margit hídról ellátok odáig.A szökdelő vonókra most kezd hullni
a hó, a hó, az elkárhozó hó.Forrás: Lélektől lélekig
-
Csorba Győző: Megfelelések
A még nagyobb hideg
ellen hideggel. –
Hó… hó… Ki érti meg,
hogy mit közöl szivemmel?Lám, rajta szigorú
aszkéta-leplek:
fél-életemmel egykorú
kötelmek.A várhatót s a vártat
szivem mint régi-régi
újrataláltat
fogadja, éli.S a dér-gyöngy-lepte fák
hegyén azért is angyal ül,
azért is egy-virág
a puszta táj köröskörül.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.Lisztjét szórja égre-földre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegyeés reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!Forrás: Lélektől lélekig
-
Borisz Paszternak: Ez mind a tél
Havas ág-bog, csipke-tüll,
benne már
fagy iszonyata kövül.
Varjú száll.Október kering eképp
félelem
mássza emelet közét
körmösen.Ahány sóhajt szül a csend,
mindegyik
október után eseng,
mért mulik?Fák fogják a tél kezit,
hogyha jő,
s lesznek lépcsőházba vitt
tüzelő.Ki már térdig hóban jár,
s boltba tér,
így kiált föl: “Mennyi nyár,
mennyi tél!”Mennyi láb tipor a mély
hóba kinn,
hull a patákról fehér
kokain.Ahogy csuklyából, ha folt
távozott,
nedves sója égből old
bánatot.Fordította: Fodor András
Forrás: Lélektől lélekig
-
Balla D. Károly: Fehér keretben
A táj. A hallgatás, ahogy megyünk.
Szavak mögöttünk láthatatlan láncon.
Kimondtuk? Nem? Talán csak bentről szól
az értelmét veszítő égi szózat.Megállunk. Hallgatunk. Ki tudja már,
felelni most milyen kérdésre kéne,
és volt-e itt kérdés egyáltalán?
Mint ittfelejtett néma eszkimók a lékfelett, úgy állunk – míg a jégbe fagy
ideg, szigony; s a háló peng. – A táj,
s a zajtalan idő, ahogy befona téli fénybe. Hó és jég. Fagyos
magányok égetése. Léghiány.
És hallgatás fehér keretben – táj.Forrás: Lélektől lélekig
-
Csoóri Sándor: A harmadik nap esni kezdett a hó
Az első nap arra volt jó,
hogy mindent elfelejtsek.A második arra, hogy mindenre emlékezzek.
S a harmadik nap esni kezdett a hó
és megszületett a sejtelem,
hogy most már mindig esni fog,
homlokodtól a szádig,
szádtól az ágyékodig,
végig tested hosszán,
végig az életemen.Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló,
ha fölemelem,
az elmosódó gyerekkori ég, ha hátra nézek.Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is
csak a hó kísértete kószál,
az elsötétített földeken megül,
a háborús menekülőket megkoronázza…És tudtam már, hogy nem leszek egyedül,
elkísér ez a hóesés, ahova megyek,
leül mellém a vonatba,
átkel velem a tengeren,
füstölgő autógumik s levegőtlen városok éjszakájában,
megszólít anyanyelvemen
s országokat hódít nekem,
mert országot hódítani
te akartál –s ha hazám se lesz, mert nem lesz erőm
vallani róla,
bezárkózom ebbe a havazásba,
mint aki fehér inget vesz föl:
s nem veti le,
csak az utolsó napon.Forrás: Lélektől lélekig
-
Csoóri Sándor: Hó-játék
Borús vagyok, hát játszom:
a hóból ki se látszom,
a hóból, havazásból,
e duhaj hóvilágbólKörhinta forog velem
zajtalan szél-tengelyen,
fák, terek, villamosok-
hó-láncba kapaszkodok.Hajamon hó a kucsma,
csurog nyakamba lucska,
hátamon végigpereg,
belül is fehéredek.Havazok csontomban is,
szakadó gondomban is-
a hóból ki se látszom,
borús vagyok, hát játszom.Forrás: Lélektől lélekig
