Címke: humanizmus

  • Juhász Gyula: Május

    Vén harcos én, ma békét hirdetek,
    Virággal verve meg a szíveket.
    Egy új kiáltványt írok s érezem,
    Hogy ez az ige egyszer tett leszen:
    Ember, légy végre ember újra már,
    Ne ordas farkas és halálmadár!

    Nem bús robot, de boldog munka kell,
    Melynél a szív bízó taktusra ver.
    Új szent szövetség kösse össze mind
    Embertestvérek jó reményeit!
    Ez áldott föld ne temető legyen,
    De kert, amely több jóságot terem!

    Ember, magyar, ma még élő halott,
    Legyen majális minden egy napod!
    Vén harcos én, ma békét hirdetek:
    Legyen szerelmünk már a szeretet!

    Forrás: MEK

  • Baranyi Ferenc: Humanizmus

    Ne lőjj a zongoristára –
    elég, ha a kezét töröd.

    Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon!
    Csak a kezét, hogy bukjon fel
    a billentyűsoron!

    Csak a kezét, hogy a Marseillaise,
    a Rákóczi-induló, a Forradalmi etűd
    életre ne keljen többé a kezétől,
    de még az Appassionata, az Allegro barbaro sem.
    Semmi, ami ripityává zenghetné
    az eszmélet tétova előremozdulásának
    nyúlós rettegésből kövesült, néma torlaszait!

    Semmi,
    amitől a lelkiismeret háborgóbb lehet,
    maga a lélek pedig csöndesebb!

    Semmi, ami magabiztosabbá igézhetné
    a Mindenség engedékenységét a parány iránt,
    a tétova hajlandóságot mások iránt,
    a szívmeleget, mely az űrhidegen átfut,
    és a tiszta gyűlöletet, amely aljasságok ellen
    lobban fel mindig!

    Semmi, ami a lelkek jobbik felének
    zengő megtestesülése a csillagnémaságban –
    és semmi, ami csak addig érvényes, amíg örök!

    Ne lőjj hát a zongoristára.
    Elég, ha a kezét töröd.