| Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való.Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír, Meredt szemekkel aki sug Az mind gyalázatos hazug.Ugratnak, játszanak veled; Nem lehet az, hogy képzeled! Nem hihetett, ha van hited, Gazember vagy, ha elhiszed.Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti.Hátrálj, zárkózz el, menekülj, Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj, Vigyázz, a szenny meg ne egyen, Ne rothadj itt elevenen.Hallod, ne hidd, mi rút, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad, A fényképed, meg a tavasz, S az Igazság, az igaz.Csak ami szép, jó, mindig az, Mit álmodtál, az igaz, Mi nem divat, mi nem haló, Az, ami örökkévaló.Csak a kedvesség, az öröm, A pardon, meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem, Csak az igaz idelenn.Csak a segítség, a vigasz, A barátság, az igaz. Csak az a gyémánt-szeretet, Mi a szívekre veretett.Beléd döfték a kést: nem hidd, Kiszaggathatják beleid, Míg lélegzel s eszmél agyad, A bűnt tagadd, tagadd, tagadd.Megmarkolom két válladat, Szemembe nézz, ne hadd magad, Tiszta maradj, maradj szabad, Ne bukj el, meg ne add magad.Légy tiszta, hős légy, légy erős, Holtrészeg légy, légy eszelős, A Földre felhőkből tekints. Te légy az isten, hogyha nincs. |
Címke: igazság
-
Fodor Ákos: Egy Ajándék Elhárítása
Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.Forrás: Lélektől lélekig
-
Váci Mihály: Százezer út
Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is – álmodom
egy velünk történő mesét.Ha azt mondanám: – Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int.
Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! – sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.
Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed – ölelsz, mint hű rabod,
s szíved tán épp elárulom,és ha ellened vétkezem,
akkor hű sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.Rádnézek: – s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer uton,
hogy megleljem kapuidat.És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok,mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.A van, a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív – már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben – fentről fénysugár.
Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se – látod,
hát hagyd – majd újra álmodom.Forrás: Lélektől lélekig
- másodpercenként a szívem
-
Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben…
Forrás: Lélektől lélekig
-
Nadányi Zoltán: A versek nem hiszik
A verseim nem tudnak róla semmit.
Azok még most se vállalják a vádat.
Én elhiszem, de nem hiszik a versek
Csak fájdalom van bennük és imádat.
Én a szemedbe mondom, de a versek,
azok nem mondják a hátad mögött se.
Szájukba adnám, nem mondják utánam,
némelyik inkább elhallgat örökre.Pedig ők tudják jobban. Okosabbak,
mint én. Te még nem érted ezt a dolgot.
Tőlük tudtam meg azt is, hogy szeretlek,
az egyik oly különösen mosolygott.
A vers… ha tudnád! Azt nem én csinálom.
Az megvan. A költő, ahogy neveznek,
a költő senki, semmi. Csak fogadja
a verseket, akik hozzá eveznek.Honnan is jönnek? Örökkévalóság
hajósai ők! Esti szürkületben
érkeznek lassan, hallgatag dereglyén.
Futok elébük, kérdezem ijedten:
mit tudnak rólam és mit tudnak rólad?
Ott az igazság, ott az ő szemükben!
az ő szavukban! Ők nem tudnak róla,
ők nem hiszik el, hogy rossz vagy és hűtlen!Forrás: Lélektől lélekig
-
Gyurkovics Tibor: Túlélni
Hazugság hogy túlélni
mit gyomor nem bír el
hazugság meglapulni
amikor ütni kellÁltatás megmaradni
lelkünk sebeivel
szabadságot pótolni
nem lehet semmivelFondorlat az alázat
hogy majd valamivel
kijátsszuk mit a börtön
rácsával ránk lehelCsalás bunkerba bújni
itt csalás elaludni
és csalás szemet hunyni
ki-ki maga felelÁrulás egyezkedni
árulás elfeledni
sebet vagy igazságot
ha belehalni kell.Forrás: Lélektől lélekig
-
Goethe: Idézetek
„Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon…
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen…
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.”Forrás: Lélektől lélekig
-
Ismeretlen szerző: Tanmese
A szamár azt mondta a tigrisnek:
– A fű kék.A tigris válaszolt:
– Nem, a fű zöld.A vita elmérgesedett, és mindketten úgy döntöttek, hogy döntőbíróság elé viszik a dolgot, ezért az oroszlán, a dzsungel királya elé járultak.
A szamár már azelőtt kiabálni kezdett, hogy elérte volna az erdei tisztást, ahol az oroszlán ült a trónján:
– Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?Az oroszlán válaszolt:
– Igaz, a fű kék.A szamár sietett és továbbment:
– A tigris nem ért egyet velem, ellentmond és bosszant, kérlek, büntesd meg.A király ekkor kijelentette:
– A tigris 5 év hallgatással lesz büntetve.A szamár vidáman ugrott, és elégedetten, ismételgetve folytatta útját:
– A fű kék…A tigris elfogadta a büntetését, de előtte megkérdezte az oroszlánt:
– Felség, miért büntettél meg engem, elvégre a fű zöld.Az oroszlán válaszolt:
– Valójában a fű zöld.A tigris megkérdezte:
– Akkor miért büntetsz engem?Az oroszlán válaszolt:
– Ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, hogy a fű kék vagy zöld. A büntetés azért van, mert egy ilyen bátor és intelligens teremtmény, mint te, nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, aki ráadásul még idejön és ezzel a kérdéssel engem zaklat.A legrosszabb időpocsékolás a bolonddal és fanatikussal vitatkozni, akit nem érdekel az igazság vagy a valóság, csak a hite és az illúziói győzelme. Soha ne vesztegessük az időt olyan érvekre, amelyeknek nincs értelme. Vannak emberek, akiknek bármennyi bizonyítékot mutatunk is be, nem képesek megérteni, másokat pedig elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak azt akarják, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha nincs igazuk.
„Amikor a tudatlanság ordít, az intelligencia hallgat. A te békéd és nyugalmad többet ér.”
Forrás: ismerős bejegyzése
