Valami ponyva kellene, jó detektívregény,
melynek csapdáiból váltig lel kiutat
a széplány képiben űzőbe-vett erény,
és gyilkosság sincs több, mint egy tucat –
S a gyilkos végül is – akármilyen szemfüles
láb- és ujjnyomát törölni, s bár tigrismód verekszik
tíz ellenében – börtön lakója lesz,
mivel utána les
az utolérhetetlen nagy detektív,
Poirot Herkules –
S a talpraesett, bátor, de szűzies
leány, ki évi száz fontot keres,
a veszélyből örökre megmenekszik,
s a gazdag, de becsületes
ifjú hitvese lesz –
S ne mondja senki, hogy cukrosvizes
ostoba mese ez,
mert a lélek igazságot keres,
és hol van az igazság? A szeméten
meg a mesében.
Valami ponyva kellene, jó detektívregény,
mely a szörnyeteg, álszent
világból, ha csak egy órára is,
kivisz –
s az ember tudja már az elején,
hogy végül egybekel a lány meg a legény
és helyreáll a megsértett világrend.
Forrás: Lélektől lélekig
