Puliszkahámozó nénike mozgatja lefcses térgyit
legénytriasztó szoknya-búbja alatt,
mászik a falon rózsalángszínű poloskaszuka,
édeset nyáladzik torkában a finom vérfalat.
Istensajtér köpül lelkembül írósvajat,
felhőcsimbókot ellett a bozontos, szőrös ég,
nem bírom tovább, megöl ez az átkozott
cikornyátlan paraszti tőrülmetszett egyszerűség.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Azon az éjjel
az ágyúk össze-vissza vertek,
azon az éjjel
lángfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
dörgött a harc egész világon,
azon az éjjel
reád gondoltam, szép virágom,
azon az éjjel
lángolt Homonna és Verseg,
azon az éjjel
olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Leköpöm a multat,
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a multba.
Én vagyok Máté király.
Én vagyok Máté király.
Holdfényes, szelíd arcom.
Belelobog a nagy éjbe.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Mennyei kolbászok
döfölődtek szívesen,
gyémántlencsét rágott
két fúrása szívemen.
Hóttig heverészek,
egyszer se hibázok,
hótom után angyalokkal
vígan parolázok.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Amint a karod fölemeled,
mennyi bidres-bodros szövet
hull vissza, mint egy zuhatag,
és milyen finom kis pihék
pelyhedzenek a könyöködbe.
A könyököd kinyögöd,
és szívembe könyökölsz – au!
Au – vau! Miau!
És milyen fehér vonal emelkedik,
amint karod fölemeled,
emelkedik, csavarog, terjed
a könyöködtől a kisujjad körméig,
a kisujjad körmétől megint vissza,
a kisujjad körmétől visszáig,
amint a karod fölemeled,
a könyöködtől a kisujjad utolsó percéig.
Tizenöt centiméter.
A kisujjadtól a könyöködig tizenöt centiméter.
Összesen harminc centiméter.
És hogy rezegnek a szálak,
és kicsi pelyhek szurkálnak szíven.
Amint a karod fölemeled,
hogy fejemhez vágd a levesestálat.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Kecskerágó piroslik
Márgagödör alján,
Verem itt a rigmust, mint egy
Cölöpverő talján.
Pünkösdnapra meglesz,
Barna kislány várja,
Ha megkapja, csecsebimbós
Kebelére zárja.
Talpra barna kislányt
Tenyeremen vittem,
Rabok legyünk vagy szabadok,
Ez a kérdés itten.
Volt valami Sándor,
Nem lehet ezt bírni,
Nem olvastam, s nem is tudok
Olvasni, csak írni.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya-
leptе jó Föld szuszog, ballag velem, lép
nagyokat, öreg paraszt, botjára is támaszkod-
va, integet felém, ahogy járok rajta
kedvesemmel, olyan ez a homok, amin
járok, dunántúli magyar föld,
ráncosarcú, nagy-bajuszú, csipásszemű
öreg, hümmög és krákog és köp,
és ahogy ballagunk, billegünk,
megállok, nem veszi észre,
és kiballag ballagó lábam alól,
és továbbsétál, és én a levegőben maradok.
És nézek utána: nyetenye, riska hé,
hová szaladsz, de nem fordul meg,
így vádolok, kaszálva a légben,
pünkösdre virradó magamtermette szarkaláb.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Mily vörösek, mint égő rubinok,
És sárgák néha; harsogó topáz.
Hidegben félve, kéken kéklenek,
És a halál háttérben orgonáz.
A rémület most zöld opálszoba,
Rohadt agyamban szűköl és gügyög.
Fekete sávok közt a sárga hold,
S kacag a zöldszemű Rém: a Bütyök.
Néha emelem, néha leteszem,
Néha leveszem, néha ráhúzom,
De többször leteszem, mint emelem,
És többször rajthagyom, mint lehúzom.
Szegény, nehéz, bús lábak, néha
Borzadva révedek felétek,
Ha föllázadnátok egy éjjel,
S amikor alszom: megfürdenétek.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Mégis huncut az orosz,
Megvan benne minden rossz,
Mégis huncut az angol,
Gonosz úton csatangol,
Mégis huncut a talján,
Ott a nagy hegye alján,
Mégis huncut a francia,
Nincs benne garanica,
Mégis huncut a román,
Béka terem a nyomán.
Csinom Palkó, Csinom Jankó,
Csontos mündungszdeklim,
Szép, selymes gázbombám,
Dali Hubitz-ágyúm,
Nosza rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel,
Menjen haza kiki gyorsan
Szép Urlaubscheinjével.
Hej, Ocskay, Bercsényi,
Kurucok híres vezéri,
Pflanzer-Baltin!
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Talpra magyar, hí a haza,
Itt az idő, most vagy soha.
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés: válasszatok.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.
És most jön a vicc:
Hallgassatok ide, Panni, Jóska, Róza –
Fenti verset nem Petőfi Sándor írta,
Hanem Petőfi Géza.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
