Vigyázz! már egyre többen látnak,
fosztják, rabolják lényedet,
prédája lettél a világnak,
gyámoltalan beteg:
magadat óvni nincs erőd,
megnyíltál, mint királyi ház
a csőcselék előtt.
Jöttél anyád rejtő öléből –
tündöklő, végtelen habok
előringattak a sötétből,
– oltalma elhagyott.
Hogy csábított a vaksi fény! –
Magad kárára, te bolond,
mért voltál oly serény?
Ha egyszer a piacra vágytál,
most undorodjál, bújj, remegj,
ölts álruhát és álruhánál
tévesztőbb lepleket,
határaid mint várfalak,
komor gőggel kerítsenek,
s bőrödnél álljanak!
Jusson eszedbe: meg kell halnod,
boldog sötétbe hullanod,
egész-magaddal hullj és halj ott,
mint példás-szép halott,
ne összevissza-feledés
kényére bízd a sorsodat,
rejtőzz el, légy merész!
Forrás: DIA – Csorba Győző
