Címke: irónia

  • Sárhelyi Erika: A világ vége

    Egyszer elmennék a világ végére.
    Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
    Ülni a szélére. Megnézném, milyen
    Onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
    Vagy egy másik világból megjön
    Rá a felelet. Elvégre meglehet,
    A világ vége csak egy másik kezdet.
    Talán egy híd is vezet oda át.
    Már látom, ahogy sok óriásplakát
    Hirdeti: „Last minute ajánlat, vissza
    Nem térő alkalom, megnézheti
    – Most akciós áron – mi van odaát,
    A másik oldalon!” Ha a hídon túl
    Nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
    Révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
    De maradnék néhány röpke órára,
    S kipróbálnám, milyen egy másik
    Világból fütyülni erre a világra.

  • lllyés Gyula: [Ne nézz a villamos-szomszéd nyitott…]

    Ne nézz a villamos-szomszéd nyitott
    olvasmányába – egy elszánt betű
    reádugorhat és – vakarhatod! –
    csíp, mar, tapad már, akár a tetű.

    Ne olvasd el az ékes falragaszt,
    mely ebzárlatról és szívről szaval,
    sunyin reád vadászik mindegyik,
    a körmondatok dróthurkaival.

    Ódd kis családod nyugalmát! Kerüld
    a különálló épületeket,
    melyekben, úgymond, a tudás lakik,
    művészet, szépség, stb. és szeretet.

    Kültelki csapszékek előtt időzz,
    az ablakokon át éjfél felé,
    megütheti füled ott néha még
    a szív szava s a tiszta szellemé.

    Hasonképen a dutyikból, ahol
    a hányt-vetett hős végre enyhre dűl
    és népkonyhákból, amidőn a felsült
    potyázó épp az utcára repül.

    I