Címke: irónia

  • Nadányi Zoltán: Erő

    Ó, Istenem, az emberszívet
    Milyen erősnek alkotád:
    Mily könnyen el tudjuk viselni
    A mások bánatát!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Petőfi Sándor: A boldog pestiek

    Hiába is dicséritek
    A szép természetet!
    Az tart legföljebb veletek,
    Ki rosz gombát evett.
    Szegény, szegény falusiak!
    S kisvárosbéliek!
    Mi élünk csak valódilag,
    Mi boldog pestiek!

    Lakásunk fényes palota;
    Mindent találni benn,
    Mit a mesterség adhata,
    Hogy légyen kényelem.
    Selyem, rugalmas pamlagunk
    Lágy hintaként remeg;
    Egész török basák vagyunk
    Mi boldog pestiek!

    És mindennap véghezviszünk
    Nagy epikuri tort,
    Hol étket és italt nekünk
    Sok cifra szolga hord;
    Míg a zenének hangjai
    Vígan fölzengenek,
    Lelkünk elandalítani. –
    Mi boldog pestiek!

    Hát a színház? a táncterem
    És több efféle hely?
    Kapunk alatt hintó terem,
    S mint a villám visz el.
    Igy múlik éjünk és napunk,
    Nincs híja semminek,
    Míg végre csődöt nem kapunk
    Mi boldog pestiek!

    Pest, 1844. július

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Berda József: Epitáfium

    Szíves utazó, ki áthaladsz e tájon,
    gondolj rám szeretettel, ha látván fejfámat
    eszedbe jut: ama években megőszült, derűs
    kedvű vándor hortyog emitt mélyen, ki
    az örökkévaló fiatalság énekese volt
    egykor, s nem volt rest soha pajzán örömében
    nagyokat ölelni, míg kedvire éhetett-ihatott
    e bitang világban, mely nem keserítheti, se nem
    vidíthatja őt többé sokfajta mulatságaival.

    Azért hirdessétek csak poraim: nem tudott ő
    megöregedni soha; legény volt ám a talpán,
    ki, ha meghalt is, él még irgalmatlanul,
    s mintha félálomban volna, – úgy hallgatja most
    alulról, mint zengenek néki hangversenyt a madarak
    odafönn, míg meghatottan egyre várja a vígasztaló napot,

    mikor fiatal lábak meleg tapadása alatt
    dicsőségesen feltámad majd halottaiból.

    Forrás: 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap – Berdalok

  • József Attila: Két hexameter

    Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
    Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heinrich Heine: Izlett a tea

    Izlett a tea, s vitatárgynak
    csemegéjük is, a szerelem.
    Az urak vadul esztetizáltak,
    a nők finoman, kecsesen.

    „Plátói legyen!” – követelte
    a tanácsos úr, a szikár.
    Nejének epe a lelke,
    de nyögell, hogy: „Holdsugár!”

    Kanonok-száj bömböli: „Nem kell
    túlnyersnek lennie,
    máskép belerokkan az ember.”
    „Hogyhogy?” – bámul Licike.

    „Szeretni szomoru és szép” –
    a hangja remeg belé:
    grófnőnk épp nyújtja a csészét
    a báró úr felé.

    Lett volna még a szalonban
    egy hely: a tiéd, szivem.
    Pedig te tudtad volna,
    hogy mi a szerelem!

    Fordította: Szabó Lőrinc
    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Párbeszéd

    A műveletlen Afrikában,
    Hol sivatag van és vadon,
    E jubiláris alkalomból
    Eszmét cserél két vén majom.

    – „Mester, ma ünnepelni illik,
    Darwin barátunk napja van.
    Ő mondta ki, hogy minden ember
    Olyan majom, akár magam!”

    – „Na hallja, elvtárs, hogyha önnek
    Ez hízeleg, úgy mondhatom,
    Hogy szerfölött tévedni tetszik,
    Sőt, ami több, ön nagy majom!”

    Forrás: Lélektől lélekig

    J

  • Csorba Győző: Bumeráng

    “Ha majd öreg leszel…” Ronsard… agyon-
    csépelt szöveg mint Villoné is: “Adnád
    szívesen majd de koldusnak se kell
    amit most megtagadsz”

                                     Lágy vagy kemény  

    fenyegetések s roppant ostobák
    ne hallgass rájuk -: önvigasztalások

    Légy kíméletlen s önző gyűjtsd a mézet
    ne nézd hogy az a másik… Rágja szét
    párnáját kínjában a szerelem

    nem irgalmasság rakd tele a mézes
    bödönt s ha majd keserű lesz a szád…

    Mert Ronsard Villon… az nem érdekes
    de keserű lesz mindenképp a szád
    ha majd öreg leszel ha az leszel
    és hogyha már a koldusnak se kell
    amit most (mondjuk tőlem) megtagadsz

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: IDŐJÁRÁS-JELENTÉS

    Ideges az idő: szelesen kapkod;
    szemet szúr, majd felhőket csap a naphoz;
    esőt gondol, de már közben elunja,
    inkább ködöt gurít a fák közül az útra.
    Böffent s havat hány. Törli hirtelen.
    Sietve ácsorog; ha megáll, sem pihen.
    — Tettei láttán ingerülten ásít,
    ám izmai feszülnek közben, pattanásig.

    Már szánom csak, mint a többi ostobát.
    Nem is időznék vele most tovább.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dr. House: Idézetek

    „Szerelem nélkül nem lehet élni, de az oxigén fontosabb!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Egy Molnár-aforizma

    Tökéletesen mindegy, ki hozza a rossz hírt,
    csak az a fontos, hogy ne közölje.

    Forrás: Lélektől lélekig