Báránybőgéstől hangos a határ.
Nyílik az ibolya.
Tavasz van.
Különben az utak tele sárral
s az emberek panasszal.
Forrás: Lélektől lélekig
K
Báránybőgéstől hangos a határ.
Nyílik az ibolya.
Tavasz van.
Különben az utak tele sárral
s az emberek panasszal.
Forrás: Lélektől lélekig
K
Magyar Haza a Hazám!
Nem csekélység igazán!
S vagyok itt a Leg-Költőbb!
Ilyenből nem is köll több!
Forrás: Szeretem a verseket
Vége lesz a szerelmünknek,
majd eltelik száz, kétszáz
év, és együtt leszünk újból:
két vidám komédiás,
a közönség két kegyeltje
eljátssza a szerepünket.
Kis bohózat, néhány kuplé,
kevés tánc, sok nevetés,
találó társadalomrajz
s lelkes taps.
Kacagtató leszel szörnyen:
a színpad féltékeny hőse,
fura nyakkendőddel.
És én: szegény, buta lány,
fejem, szívem, koronám;
szívem, bútól hasadó,
s koronám, a lehulló.
Találkozunk s elválunk majd,
és a nézők jól mulatnak:
köztünk hét hegy, hét folyó,
soha többé nem láthatlak.
S mintha nem lenne elég
sok valódi szenvedésünk:
megtetézzük gyilkos szóval.
Azután meghajolunk:
itt a vége, fuss el véle.
A nézők a kacagástól
könnyes szemmel hazatérnek.
S aztán szépen tovább élnek,
hámba fogják a szerelmet,
kézből etetik a tigrist.
Mi pedig – két ilyen-olyan,
a fejünkön csörgős sipka:
csak csörgését lessük folyton
áhítattal.
Forrás: Lélektől lélekig
Ön szerencsés lélek,
mert megszületett,
mert férfi,
mert nő,
mert szőke,
mert szöghajú,
mert hollófekete,
őrizkedjék a vércukortól,
és tartsa be a törvényes sebességet
idegeinek elnyűvésében,
és élni fog
kora legvégső határáig,
sőt azelőtt is.
Három lejt kapok.
Forrás: Lélektől lélekig
Ha már kifordítod,
legalább ne csapj közben
ekkora szelet vele!
Forrás: Lélektől lélekig
Még mindig jobb,
ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
mint ha impotensek.
Forrás: Lélektől lélekig
Elővette fiát Kentaurné asszony,
itt az ideje már, hogy pályát válasszon.
Szólt a kamasz hibrid:
– Rég rágódom ezen.
Ha kissé éhezem,
nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény,
ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.
Forrás: Romhányi József verse
A múltban
Iksz királyt megsérté az Ipszilon császár,
T. i. azt mondta róla: szamár.
S Iksz király fellobban: „Harcra, harcra népem!”
Küzdjetek, és ha kell, haljatok meg értem!
S két ország meggyulladt, s vágtak, lövöldöztek,
vérben fürdöttek, és gyászszal törülköztek.
A jövőben
Iksz királyt megsérté az Ipszilon császár,
T. i. azt mondta róla: szamár.
S Iksz király fellobban: „Harcra, harcra népem!”
Küzdjetek, és ha kell, haljatok meg értem!
A nép vállat von rá: „Békében maradunk,
mert ha te szamár vagy, mink bizony nem vagyunk!”
Forrás: Gárdonyi Géza