https://verskucko.com

Címke: irónia

  • Robert Burns: Egy mauchline-i jómadár sírverse

    Sirassátok, ti férjek, azt,
    ki nektek gyakran bésegített;
    mert azt, ki hetekig elmaradt,
    nem hiányolták nejeitek.
    Ti meg, mauchline-i kicsikék,
    ha iskolába mentek,
    ne tapossátok sírja füvét,
    mert ő volt tán, titeket ki nemzett.

    Forrás: Magyarul Bábelben (fordította: Israel Efraim)

    Robert Burns, Egy mauchline-i jómadár sírverse, humor, irónia, házasság, csibészség, skót költő

    Kattints a címre a teljes vershez!

    Robert Burns: Egy mauchlinei pernahajder sírverse

    Mauchlinei férjek keseregjetek,
    segítőtök buzgó volt, nem titok;
    míg ti heteken át távol keltetek,
    nem búslakodtak asszonyaitok.

    Mauchlinei lurkók, ha tudtok,
    iskolába jövet-menet közös tisztelettel
    füvön át könnyedén járjatok,
    tán apátok az itt fekvő pernahajder.

    Forrás: Magyarul Bábelben (fordította: Répás Norbert)

    Megjegyzés:
    A „pernahajder” a német Bärenhäuter (medvebőrös) szóból ered, amely az „auf der Bärenhaut liegen” (lustálkodik) kifejezésből vált ki. A szó története egészen Tacitus Germania című művéig vezethető vissza, ahol a germánok békeidőbeli henyélését írja le.

  • Robert Graves: Testvérek

    Épp elég baj másokkal együtt élni,
    hát még ha kapcsunk nővéri-fivéri –
    egyikeként egy rakás egyforma gyereknek.
    A nővérek döbbenten, a bátyák dühtől remegnek,
    hogy egyikük, bár jogtalanságtól benyomódott
    heggyel, magának hordja a családi orrot.

    Forrás: Magyarul Bábelben (fordította: Orbán Ottó)

  • Karinthy Frigyes: Az egyfülű kosár (részlet)

    „Nézze – mondtam –, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára, mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is. De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak; mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet, s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett, esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze! Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat, a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább, a másik fellélegzik, szerepet cserélnek. A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés, azt nem lehet megosztani – mint az örömét –, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt; viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami, az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti, feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma: kölcsönös vágy és megkívánás. Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem – persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben… a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi.”

    Forrás: Karinthy Frigyes prózája

  • Kiss Judit Ágnes: Ronda capriccioso

    „a belülről szép nőket ki kéne fordítani”

    1

    csúnyának lenni áldás,
    igazi életmódváltás.
    nem törődsz elegáns sminkkel
    tűsarkú lábbelikkel,
    nem akar miattad senki
    zokogva Dunának menni,
    mert nem a melled a kellem,
    hódíthat benned a szellem.
    s amikor hazamégy este,
    vágyódhatsz egy férfitestre,
    ne legyen szőrös, csak éppen,
    izmos mindenféleképpen,
    akinek – bárki mond bármit –
    a lélek szépsége számít.

    2

    a harmadik miatta megkísérelt
    öngyilkosság után
    az asztalra borulva zokogott
    (az első kettőt még
    viselte emelt fejjel)

    “nem tettem semmit!”
    a szeme duzzadt volt,
    orra vörös,
    lilás ösvénnyé táguló hajszálerekkel.
    “miért vagyok szép?”
    (a Korányi Kórház krízisosztályán
    már előre köszöntek neki az ápolók.)
    “szétvagdosom az arcom,
    hogy ne szeressen belém többet senki!”

    a hetedik miatta megkísérelt
    öngyilkosság után
    bánni kezdtem, hogy kicsavartam
    kezéből a borotvapengét.

    3

    a ronda nő klasszul kefél,
    mert attól mind rettegve fél:
    ez az utolsó alkalom,
    hogy hozzá ér az alkarom.

    a ronda nő hálás darab,
    szájába vesz, és nem harap,
    s ha bántja szépérzékemet,
    iszom egy sört vagy másfelet.

    a ronda nő alázatos,
    kivált szaros gatyát ha mos,
    lehetek tottyos, vén fater,
    a ronda nő sosem hagy el.

    4

    szép vagy mondták hazudsz bitang
    gondoltam s azt anyáddal szórakozz

    szép vagy mondják s azt gondolom
    ne higgy sose egy férfinak
    ha épp erekciója van

    szép vagy mondják majd és mosolygok
    pár megmaradt fogammal boldogan

    5

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    akkor az Ön hája nem fog
    hurkákba gyűrődve rábuggyanni
    az Ön farmernadrágjára.

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    akkor a könnyek nem fognak
    árkot vájni a két arcába,
    mint a folyó a martjába, csuhajja!

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    csak itt csak most csak ennyiért
    akkor Önbe bele fog törni
    az idő vasfoga.

    6

    tarka cukormáz, csontig mállik az arc,
    sem a szép sem a rút nem elégíti ki
    a halál fene étvágyát
    csak a csont, csak a csontváz, az marad ép,
    üreges szemmel néz régi fotókat.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő csodálkozik

    huszonnyolc éves vagyok,
    és még nem voltam nővel,
    nem volt fegyver a kezemben,
    s nem vettem el erővel,
    amit vagy akit megkívántam,
    és még nem éltem droggal,
    nem ütöttem meg senki fiát
    sem ok nélkül, sem okkal.

    nem nézek reklámfilmeket
    és nem rágcsálok pop cornt,
    az őseim sírjáról még
    megmondom, melyik hol volt.
    a ropogós hasú bankjegyet
    papírfecninek látom,
    és esténként a zongorán
    egy-egy Bach-szvitet játszom.

    a tévé-kvízműsor helyett
    önmagamat nézem,
    belőlem jön a felelet,
    hogyha magamat kérdem.
    csak egy dologra nincs válasz,
    pedig hányszor kérdeztem,
    hogy mi a francot keresek
    ebben az évezredben.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Gyerekférfiak balladája

    Ha nő vagy, férfiként szerethetsz
    macsót, lovagot, szépfiút,
    végül úgyis a gyermeked lesz,
    öledbe vágyik, s nincs kiút
    ebből a kényszer-anyaságból,
    szívedből szívja a tejet,
    és mint vak kismacska, nyivákol –
    a férfi mind csak kisgyerek.

    Mint óvodás a homokvárat,
    épít izmot vagy karriert,
    de kérj egy apróságot, fáradt,
    unott lesz rögtön és ijedt.
    Nem lesz társad és nem lesz hősöd,
    magad vagy csatába menet
    utóvéded és előőrsöd,
    a férfi mind csak kisgyerek.

    Most rád hasal, harapja nyelved,
    magáról úrként álmodik,
    ha nedve kiömlött, elernyed,
    s már alszik, nyála is folyik.
    Mert nő vagyok, oltalmat vágynék,
    de megtanultam, nem lehet,
    hiába szerelem, jó szándék,
    a férfi mind csak kisgyerek.

    Herceg, ha sértő, amit mondtam,
    hajtsd az ölembe a fejed,
    csak altató volt, mit daloltam,
    hogy minden férfi kisgyerek.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kamarás Klára: Paradicsomi történet

    A kígyó épp az almafára mászott,
    hogy magasabbról lássa a világot.
    Meglátva Évát új ötlete támadt:
    Jobb tréfa lesz ez! Tovább minek másszak?

    „Figyelj leányom, itt e bűvös alma,
    ha megeszed, megdől az Úr hatalma
    Te uralkodsz Ádám s a Föld fölött,
    főangyal lehetsz angyalok között.
    Egyedül én leszek, aki irányít!”
    Éva gondolkodott még egy parányit,
    majd lesütötte szendén szép szemét.
    „Én éhgyomorra almát sosem ettem,
    de ebéd után… ez lesz majd desszertem!”
    …és leharapta a kígyó fejét.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Csukás István: Hagymaillat, por, beethoven-szimfónia

    Hagymaillat, por, Beethoven-szimfónia
    dől be az ablakon, az ajtóba vágott levélrésen
    festményeket dobál be a postás, a bélyegen
    nagy költők lepecsételt arca, a cigaretta
    dobozán Kossuth Lajos, a pénzen Petőfi,
    kiretusálták szépen József Attila keserű
    fintorát, Ady Endre is a Nemzeti Banké,
    Csontváry a mozikban kétóránként megőrül,
    Berda neve kocsmacégér, Vörösmarty
    haboskávéban fuldoklik, Erkel vezényli
    az ötórai táncot, Rákóczi túróst reklámoz,
    Dózsa focicsapatot edz, Hunyadi hashajtót
    árul, fia, Mátyás ugyanolyan ízű sört,
    Kosztolányit épp most preparálják,
    talán tökmagot lehetne elnevezni róla,
    s hogy ne duzzogjanak a többiek sem,
    lehetne még Bartók-ropi, Kodály-keksz,
    Árpád-csülök, Arany János-hurka, Krúdy-szörp,
    Jedlik Ányos-kása, Kőrösi Csoma-fédervájsz,
    Babits-lepény, Kassák-kolbász, Rippl-Rónai-
    cipőhúzó, Bem-fagyi és Szent István-mézesmadzag.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Faludy György: Repülő csészealjak

    Fénysebességgel szálló, csodás lények
    jönnek hozzánk folyton. Mi a fenének?
    Hogy tanuljanak tőlünk. Ez világos.
    Ugyan mit? Azt, hogyan kell elkövetni
    hatékonyan s gyorsan öngyilkosságot.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Halál árnyéka 7. – Altatódal Rudolf Hoessnek (Rekviem)

    Aludj, aludj, szép sasfiókom,
    aludd csak az igazak álmát.
    Baglyok vigyázzanak szemedre,
    lelked csípjék szuronyos bolhák.
    Csíjja, tente, csicsíjja.

    Álmodj horogkeresztes álmot,
    halálhörgés vájjon füledbe,
    arcodra kifolyt szem csurogjon,
    aludj, vitézem, csíjja, tente.
    Csíjja, tente, csicsíjja.

    Aludj, kis hős, kis Hoess, te kedves,
    bűvöljön bátrak büszke álma.
    Mások halála: lám, a pálma;
    az alvilág tenéked áll ma.
    Csíjja, tente, csicsíjja.

    Aludj, liliomok lovagja,
    szüzek, árvák, özvegyek őre.
    Aludd csak az igazak álmát,
    s ne ébredj föl soha belőle.
    Csíjja, tente, csicsíjja.

    Forrás: Magyarul Bábelben