Még mindig jobb,
ha latrok beszélnek önmegtartóztatásról,
mint ha impotensek.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: irónia
-
Balla D. Károly: VISZONYÍTÁS
-
Romhányi József: A kentaur dilemmája
Elővette fiát Kentaurné asszony,
itt az ideje már, hogy pályát válasszon.
Szólt a kamasz hibrid:
– Rég rágódom ezen.
Ha kissé éhezem,
nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény,
ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.Forrás: Romhányi József verse
-
Gárdonyi Géza: Pro rege…
A múltban
Iksz királyt megsérté az Ipszilon császár,
T. i. azt mondta róla: szamár.
S Iksz király fellobban: „Harcra, harcra népem!”
Küzdjetek, és ha kell, haljatok meg értem!S két ország meggyulladt, s vágtak, lövöldöztek,
vérben fürdöttek, és gyászszal törülköztek.A jövőben
Iksz királyt megsérté az Ipszilon császár,
T. i. azt mondta róla: szamár.
S Iksz király fellobban: „Harcra, harcra népem!”
Küzdjetek, és ha kell, haljatok meg értem!A nép vállat von rá: „Békében maradunk,
mert ha te szamár vagy, mink bizony nem vagyunk!”Forrás: Gárdonyi Géza
-
Romhányi József: A harkály szerencséje
Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét,
úgy találom-formán. Sikert nem remélt még.
Bizony néha az is kevés,
ha egy tucat lyukat bevés,
mert mire az asztal terül,
a lakoma elmenekül.De alig koppantott kettőt, avagy hármat,
a szerencse hozta már az aranytálat:
Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,
s kikiáltott: „Szabad!”Forrás: Szeretem a verseket (FB-csoport)
-
Romhányi József: Gyíkrege
Szerette volna a
gyík, ha kitudódna:
ő a félelmetes
bősz sárkány utóda.
Hogy sor ne kerüljön
kétkedő vitákra,
dúlt-fúlt, pofikáját
szörnyűre kitátva.Aztán bizonyságul
mesékből idézett,
hogy váltak ebéddé
szüzek és vitézek,
miként mondott misét,
szagosat a püspök,
hogy egyházmegyéje
ne lehessen früstök.Röhögte a szájast
szűz lúd, vitéz kácsa:
– Itt az ebéd! Kapj be,
te mafla pojáca! –Hátrált a regélő
kínos zavarában,
erre már a légy is
felkuncogott bátran.Ám nyomban megtudta
szegény saját kárán:
Aki ennek bohóc,
lehet annak sárkány…Forrás: Szeretem a verseket (FB-csoport)
-
Romhányi József: A sérthetetlen
Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
a finnyás antilop a rinocérosznak:
• Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú kába!
Tévedésből került Noé bárkájába!
Formátlan, ormótlan,
iromba, goromba!
Önmagánál rútabb, olyannyira ronda!
Ó, bár rúghatnám jól faron,
maga faragatlan barom!
Böffent, mocskol, piszkít bárhol,
s nem sül le a bőr a kérges pofájáról!
Pislogott a rinocérosz:
• Bár tudnám, hogy mire céloz!…Forrás: Szeretem a verseket
-
LÁÁR ANDRÁS – Lám csak lám
Ha bal lábbal kelsz, és nyűgös vagy,
mert minden összejön.
Kilincsbe akadsz, trutyiba lépsz,
vagy senki sem köszön,
Ha tele a hócipőd, még mielőtt bármit
a földhöz csapnál, nézz körül,
S csak ennyit mondj: – Lám, csak lám.Ha egy női démon rád nevet,
megőrül szíved,
És egy éjszakáért odaadnád
egész életed.
Ha elsodor a vágyfolyó, jól teszed,
ha néha-néha csendesen
Csak ennyit szólsz: – Lám, csak lám.Ha odafent vagy,
jókat röhögsz a sok hülyén.
Ha újra lecsúszol,
te bámulsz hülyén.
De bárhogy is forog a sorskerék,
a legfontosabb három szó a tiéd:
Lám, csak lám.Ha meghalnánk, és elvinnének
a dolgos Ördögök,
És együtt főnénk a vasfazékban
a pokol-tűz fölött,
Még ott sem lenne baj, ha összenézve
csak ennyit szólnánk viccesen:
– Lám, csak lám. Lám, csak lám.Forrás: Lélektől lélekig
-
Vlagyimir Viszockij: A költőkhöz
Igazi költő az csupán, ki szörnyű véget ért.
Főleg, ha ifjan – ideje se telt le.
Egyik huszonhat évesen nyúlt már a pisztolyért,
Másik hurokba bújt az „Angleterre”-ben.S a harminchárom éves Krisztusnak, ki így beszélt:
Ne ölj! Ha ölsz, akárhol megtalállak,
Hogy több bajt ne keverjen, átverték a tenyerét
Vasszöggel, és átadták a halálnak.Harminchetes, a végzetes – kijózanít e szám,
E számjegytől a hideg is kiráz ma, –
Hogy Puskin párbajozni ment, e szám okozta tán,
S ezt vésték Majakovszkij pisztolyára.Harminchetes – e szám bizonnyal Isten átka volt,
A kérdést élre állította: vagy-vagy…
Ez a határ, melyen Rimbaud és Byron elbotolt…
A maiak e számon túljutottak.A párbaj nem jött össze vagy tán elhalasztatott,
A harminchárom épp hogy megfeszített,
S a harminchét se vért, csak ősz hajszálakat hozott,
Havat, melyet halántékunkra hintett.Golyó, kötél? Inunkba száll a lélek jó korán…
Tűrünk, pszichopaták, hisztérikák, mi.
Kés élén jár lábujjhegyen a költők népe, ám
A lelkük az, amely ma vérben ázik.A szónak „hosszúnyakúúú” végén három „ú” –
Hát kurtítsd meg a költőt, légy erélyes.
Hátába kést, hisz ő a kés élén is boldogul,
Leszúrva gondosan, mivel veszélyes.Fatális számok hívei – szánalmas mindegyik,
Akár a háremhölgyek, epekednek.
Ha már az élettartam átlaga emelkedik,
Mér’ pont a költő éljen kevesebbet?(Baka István fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
-
Buda Ferenc: Farkasok
„Homo homini lupus“
Mióta világ a világ,
főbe a fejsze belevág,
ember embernek farkasa,
öröktől ádáz ordasa.Ordasok bár a farkasok,
hozzánk képest irgalmasok,
egymáshoz jók, hűségesek,
okosak, illedelmesek,
nem ölnek, csak ha éhesek.Persze megesik, szentigaz:
köztük is gonoszra akadsz,
hisz néha – gondolj csak bele! –
farkas farkasnak embere.Forrás: Lélektől lélekig
