https://verskucko.com

Címke: ismétlés

  • Varró Dániel – Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

    Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
    valahogy mégis elfelejteni
    leírod, aláhúzod, kiragasztod
    szamárfülecskét hajtogatsz neki
    kisimítod, odateszed a székre
    az ágy mellé, hogy szem előtt legyen
    leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre
    elalszol, elfelejted, hirtelen
    eszedbe jut, felugrasz, zsebrevágod
    a szíved közben összevissza ver
    sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad
    kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
    el is teszed, és ráhúzod a cipzárt –
    mikor megnyugszol, akkor veszted el.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szőcs Kálmán – Te is tudod

    Esik eső,
    szakad, szakad,
    szeretnélek,
    de nem szabad.

    Te is tudod,
    tudom én is,
    nézzük egymást
    mégis, mégis.

    Törvény, szokás,
    szabott szabály,
    ajtó, asztal,
    ház a határ.

    Te is tudod,
    tudom én is,
    várjuk egymást
    mégis, mégis.

    Beborul, és
    kinyíl az ég,
    minden éjjel
    megyek eléd.

    Te is tudod,
    tudom én is,
    messze vagyunk
    mégis, mégis.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Bella István – Mormolgató

    Reggeltársam és estetársam,
    délelőtt- és délutántársam,
    este- és újra-reggeltársam,

    ki nélkül reggel is este lennék,
    fényes délben is est lehetnék,
    este is csak estvéledhetnék,

    reggeltársam és estetársam,
    délelőtt- és délutántársam,
    este- és újra-reggeltársam,

    ki nélkül reggel is este lennék,
    fényes délben is este lehetnék,
    este is csak estvéledhetnék,

    reggeltársam és estetársam,
    délelőtt- és délutántársam,
    este- és újra-reggeltársam.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Elizabeth Barrett-Browning – Mondd újra

    Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
    hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
    kakukknótához hasonlítanak,
    emlékezz rá, hogy se mező, se domb
    nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
    újul tavasszal, s kizöldül a mag.
    Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
    sötétben zeng el, és kétség borong
    nyomában. Ismételd… szeretsz… Ki fél,
    hogy a rét túl sok virággal veres
    s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

    mint ezüst csengő, újrázva… Beszélj;
    de ne feledd, hogy némán is szeress…

    fordította: Babits Mihály

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karinthy Frigyes: Így írtok ti – Ady-paródia Törpe-fejűek

    Nem dolgozni jöttem ide
    Nem dolgozni jöttem ide
    Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?

    Nehéz munka az enyém
    Nehéz munka az enyém
    Mi vagyunk az Új Undokak.

    De jött hozzám egy törpe
    De jött hozzám egy törpe
    S kérdezte, mit akarok?

    „Ti vagytok az Új Undokak
    Ti vagytok az Új Undokak
    Menjetek dolgozni ti is.”

    Felgerjedt szittya vérem
    Felgerjedt szittya vérem
    S rászóltam Törpe-fejűre:

    Hát maga megbolondult,
    Hát maga megbolondult,
    Hogy mindent kétszer mond,
    kétszer mond?

    Forrás: MEK

  • Pilinszky János: Zsinórpadlás

    Az asztal, mitől megdermedtem,
    most itt van, földet ért.
    Üres a lapja. Annál rosszabb.
    Hogy tegyem rá, és hogy vegyem le róla
    azt, azt, azt, azt, jaj azt, mit elkövettem,
    levettem róla, s ráhelyeztem?
    Hogy rakjam rá, hogy levehessem?