https://verskucko.com

Címke: játék

  • Weöres Sándor: Variáció

    a hangok illata
    az illatok íze
    az ízek színe

    a színek hangja
    a hangok íze
    az ízek illata

    az illatok színe
    a színek íze
    az ízek hangja

    a hangok színe
    a színek illata
    az illatok hangja

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Déli felhők

    Domb tövén, hol nyúl szalad,
    s lyukat ás a róka:
    nyári fényben, napsütésben
    felhőt les Katóka.

    Zöld fűszál az ajka közt,
    tenyerén az álla…
    A vándorló felhő-népet
    álmosan csodálja.

    Elől úszik Mog király,
    kétágú az orra,
    feje fölött koronája,
    mint a habos torta.

    Fut mögötte a bolond
    szélesen nevetve –
    nagy púpjából szürke kígyó
    nyúlik az egekbe.

    Törött kordén utazik
    egy kopasztott kánya,
    s haját tépve Bogyóvére,
    a király leánya.

    És utánuk cifra ház
    gördül sok keréken,
    benn a cirkusz hercegnője
    öltözködik éppen.

    Száz ruháját, ékszerét
    odaadná szépen,
    csak egy hétig futkoshatna
    lenn a nyári réten.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Devecseri Gábor: Idő-játék

    A nap kering, a perc szalad,
    marasztalom, de nem marad.
    Egyszerre egyhelyben megáll,
    elküldeném, de egyre áll;

    meglódul, hirtelen leül,
    megmarkolom, kegyetlenül
    kitépi magát – sánta eb,
    rohan két hosszabb-rövidebb

    óramutató-lábon el -;
    megvádolom, de nem felel;
    megdicsérem, csak mosolyog;
    marasztalom, továbbforog;

    meg-megszakítja önmagát,
    villantja holdját, csillagát;
    trapéz-ugrással szökken el,
    vádolva kérdem, nem felel;

    artista-tánca mind vadabb;
    ráng mint a húr, döng mint a dob;
    hajnalra meg-megszelidül,
    olyankor áll, szalad, meg ül,

    mindhármat egyszerre teszi
    s így önmagát megszünteti;
    de mikor szárnya meg se lebben,
    akkor száll a legsebesebben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Esik a hó

    Szárnya van, de nem madár,
    repülőgép, amin jár,
    szél röpíti, az a gépe,
    így ül a ház tetejére.

    Ház tetején sok a drót:
    megnézi a rádiót,
    belebúj a telefonba,
    lisztet rendel a malomba.

    Lisztjét szórja égre-földre,
    fehér már a város tőle:
    fehér már az utca,
    fehér már a muszka,
    pepita a néger,
    nincs Fekete Péter,

    sehol,
    de sehol
    nincs más
    fekete,
    csak a Bodri
    kutyának
    az orra
    hegye

    és reggel az utca, a muszka, a néger,
    a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
    és ráadásul a rádió
    mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor: Hó-játék

    Borús vagyok, hát játszom:
    a hóból ki se látszom,
    a hóból, havazásból,
    e duhaj hóvilágból

    Körhinta forog velem
    zajtalan szél-tengelyen,
    fák, terek, villamosok-
    hó-láncba kapaszkodok.

    Hajamon hó a kucsma,
    csurog nyakamba lucska,
    hátamon végigpereg,
    belül is fehéredek.

    Havazok csontomban is,
    szakadó gondomban is-
    a hóból ki se látszom,
    borús vagyok, hát játszom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: MAGÁNSZABÁLY

    Veszteni? nyerni?

    • ne, soha! csak játszani
      szeretnék. Mindig.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Blake: HÓPEHELY

    Bolyongtam egy téli havas reggelen.
    Kértem a hópehelyt – játsszék velem;
    Ő játszott, s egy vízcsepp maradt a helyén,

    • Gazember! – kiáltott utánam a tél.

    (Petra-Szabó Gizella fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Hajnalban a csillagok

    Hajnalban a csillagok
    lehullnak a földre,
    mint a fáról a gyümölcs:
    alma, szilva, körte.

    Szunyókálnak szelíden
    késő délelőttig,
    mustillatú sugarak
    amíg föl nem költik.
    Akkor aztán napsugár-
    szálakba fogózva
    föllibegnek, mint a pók,
    újra a magosba.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Marin Sorescu: Ikaruszosdi

    Végigkoldultam a madarakat,
    mindegyiktől kaptam
    egy tollat.

    Egy hosszút a sastól,
    egy pirosat a paradicsommadártól,
    egy zöldet a kolibritől,
    egy rikácsolót a papagájtól,
    egy ijedtet a strucctól.

    Hej, micsoda szárnyakat csináltam magamnak!
    A lelkemre csatoltam,
    és felszálltam.

    Magasat röpültem, mint a sas,
    pirosat röpültem, mint a paradicsommadár,
    zöldet röpültem, mint a kolibri,
    rikácsolót röpültem, mint a papagáj,
    ijedtet röpültem, mint a strucc.

    Hej, micsoda istenit röpültem!

    Forrás: Lélektől lélekig (fordította: Balogh József)

  • Varró Dániel: Bádatos dapok

    Hideg dovebber dzsípős szele jő,
    Biatta bost bidded bező kopár,
    Oda az egyhe, őszies idő,
    S elbúlt a Gyár.

    Deb tudob, bilyed erős akarat
    Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
    Bégis dalolok, bitt a badarak,
    Bert hát buszáj.

    Bost búcsú déked, trillázó patak,
    Ti rózsák, badarak, te tarka rét,
    Búcsú déktek, artikulált szavak,
    Áldott beszéd!

    Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,
    Búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,
    Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
    Csak hogy… hapci!!!

    Forrás: Lélektől lélekig