Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, –
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen…
Forrás: Kedvesch versek
Be szép ilyenkor a szép,
Be szép, hogy a hajómon viszlek,
Be szép, hogy szépnek hiszlek.
Talán te nem is tudod,
Hogy mindenek már megfakultak
S nincsenek már: csak múltak.
Csak nekünk van még hajónk,
Árbocán a zászlós Jelennel.
Ím, itt a szívem, vedd el.
Távolból nyújtsd a kezed,
Édes kezek, szent elitéltek,
Most minden a tiétek.
Ne legyenek evezők
S hajónk örömmel, szertelennel
Futhasson a Jelennel.
Halálba vígan futók
Örömével vinném a szépet,
Lelkem, vinnélek téged.
Vinnélek és viszlek is,
Régi hajós vett a hajóra,
De szép és új az óra.
Be igaz is a Jelen,
Be jó, hogy mi benne maradtunk
S szabad vizekre csaptunk.
Be szép ilyenkor a szép,
Be szép, hogy a hajómon viszlek,
Be szép, hogy szépnek hiszlek.
