https://verskucko.com

Címke: József Attila

  • József Attila – Milyen jó lenne nem ütni vissza

    Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
    milyen jó lenne nem ütni vissza
    se kézzel, se szóval,
    világítani a napvilággal,
    elaltatni az éjszakával,
    szólni a gyávaság szavával,
    de sose ütni vissza.

    Lelkeimmel pörölnöm kéne,
    s élvén is vagyok most a béke.
    Kristály patakvíz folydogál
    gyémántos medrű ereimben.
    Szelíd fényesség az ingem
    és béke, béke mindenütt,
    pedig csak én élek vele!…

    Fölemelnek a napsugarak,
    Isten megcsókolja minden arcom
    és nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
    a pusztaság fele.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    József Attila: Pünkösdi kolbász

    Mennyei kolbászok
    döfölődtek szívesen,
    gyémántlencsét rágott
    két fúrása szívemen.

    Hóttig heverészek,
    egyszer se hibázok,
    hótom után angyalokkal
    vígan parolázok.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • József Attila – Imádság

    Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
    Gyerekeink sem azért vannak,
    Hogy tiszteljenek bennünket
    S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.

    Hiszünk az erő jószándokában.
    Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
    Akár az égben laksz, akár a tejben,
    A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.

    Te is tudod, hogyha mi sírunk,
    Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
    Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
    De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,

    Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
    Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
    Most mégis, megfáradván,
    Dicséreteddel keresünk új erőt

    S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
    Szabadíts meg a gonosztól.
    Akarom.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • József Attila – Valamikor volt a tett

    Valamikor volt a tett,
    abból lett a gyűlölet,
    ebből pedig szeretet
    s a világnak vége lett.

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek

  • Arthur Rimbaud – A meghökkentek

    József Attila fordítása

    Feketéllőn hóban, homályban,
    a pince fénylő ablakában,
    faruk kerek,
    öt kicsi térden leskelődve
    nézi, hogy készít a Pék szőke,
    nagy kenyeret.

    Látják nagy, fehér karját, éppen
    szakít egyet a szürke pépen
    s láng-lukba tol.
    Hallják, hogy sül a jó kenyér ki.
    A kövér mosolyú Pék régi
    nótát dudol.

    Az ölmeleg, piros luk mellett
    kuporognak, hol száll a szellet,
    egy se mozog.
    Majd mikor lakomára készen
    a cipót kiveszik a résen
    s a füstfogott

    gerendák alatt a befröcskölt
    a cipók fölzengenek s a prücskök
    a padlaton,
    hogy életet lehell e langy luk –
    lelküket elbűvölik rongyuk
    alatt nagyon.

    Úgy érzik, igen-igen élnek,
    a zúzos Jézuskák, szegények,
    mind, amikor
    bedörmögnek a résen s rózsás
    állat-orrocskájuk a vasrács
    rudjára forr,

    midőn úgy sírnak, mint a barmok
    s úgy görnyednek a megnyílt csarnok
    fényeinél,
    hogy mindnek szétreped nadrágja
    s kilógó ingüket babrálja
    a téli szél.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • József Attila: Csudálkozunk az életen

    Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
    De ha szomjazom, akkor friss patak,
    Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
    De megcsókolni csak nekem szabad.

    Haja szurokkal elkevert arany,
    Harmatos erdők az ő szemei,
    Küszöbe elé teríteném magam
    Lábtörőképpen, de nem engedi.

    Szavunk zugában megbúvik a csók,
    Testvéreihöz lopva jön ide…
    Mező álmodhat össze annyi jót –
    Az én kedvesem a füvek szíve.

    Este a csókok megszöknek velünk
    S végigfutván a világi téren,
    A hajnali égre leheveredünk
    És csak csudálkozunk az életen.

    Forrás: szeretem a verseket

  • József Attila: Gyöngy

    Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
    gyöngyszilánkokként potyog,
    mint a szöllő, fürtösen,
    s mint a vizcsepp, hüvösen.

    Halovány bár a göröngy,
    ő is csámpás barna gyöngy;
    a barázdák fölfűzik
    a bús földet diszitik.

    Kezed csillag énnekem,
    gyenge csillag fejemen.
    Vaskos göröngy a kezem,
    ott porlad a sziveden.

    Göröngy, göröngy, elporlik,
    gyenge csillag lehullik,
    s egy gyöngy lesz az ég megint,
    egybefogva sziveink.

    Forrás: Index.hu / Kedvesch versek

  • József Attila – Isten

    Hogyha golyóznak a gyerekek,
    az isten köztük ott ténfereg.
    S ha egy a szemét nagyra nyitja,
    golyóját ő lyukba gurítja.

    Ő sohase gondol magára,
    de nagyon ügyel a világra.
    A lányokat ő csinosítja,
    friss széllel arcuk pirosítja.

    Ő vigyáz a tiszta cipőre,
    az utcán is kitér előre.
    Nem tolakszik és nem verekszik,
    ha alszunk, csöndesen lefekszik.

    Gondolatban tán nem is hittem.
    De mikor egy nagy zsákot vittem
    s ledobván, ráültem a zsákra,
    a testem akkor is őt látta.

    Most már tudom őt mindenképpen,
    minden dolgában tetten értem.
    S tudom is, miért szeret engem –
    tetten értem az én szívemben.

    Forrás: Kedvesch versek

  • József Attila – Harmatocska

    Guggolva ringadoz
    a málnatő, meleg
    karján buggyos, zsíros
    papiros szendereg.

    Lágy a táj, gyöngy az est;
    tömött, fonott falomb,
    hegyek párája rezg
    a halmokon s dalom.

    Hát dolgoztam híven,
    zümmögve, mint a rét.
    Milyen könnyű a menny!
    A műhely már sötét.

    Fáradt meg együgyű,
    vagy tán csak jó vagyok
    s reszket, mint a fű
    és mint a csillagok.

    1929. augusztus

    Forrás: Szeretem a verseket

  • József Attila: Karácsony

    Legalább húsz fok hideg van,
    szelek és emberek énekelnek,
    a lombok meghaltak, de született egy ember,
    meleg magvető hitünkről
    komolyan gondolkodnak a földek,

    az utcák biztos szerelemmel
    siető szíveket vezetnek,
    csak a szomorú szeretet latolgatja,
    hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
    fa nélkül is befűl az emberektől –

    de hová teszik majd a muskátlikat?
    Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég,
    s az újszülött rügyező ágakkal
    lángot rak a fázó homlokok mögé.

    Forrás: József Attila versei