https://verskucko.com

Címke: Kálnoky László fordítása

  • Heinrich Heine – Szent szövetségre lépett

    Szent szövetségre lépett
    szíveddel az én szívem;
    erősen összesimultak,
    mindenben egy hiten.

    Jaj, csak a gyenge rózsát,
    kebled virágdíszét,
    csak ezt a szegény barátnőt
    lapítottuk mi szét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • John Donne: 1. Szent szonett – Lecke az árnyékról

    (ford.: Kálnoky László)

    Várj, kedvesem, fölolvasok
    a szerelem könyvéből egy lapot.
    Háromórás sétánk alatt
    nyomunkban két árnyék haladt,
    mit létre saját alakunk hozott;
    de most a nap fejünk fölött van épp,
    lábunk árnyunkra lép,
    s minden, mi nem fény, megfogyatkozott.

    Látván, szerelmünk mily heves,
    minden árnyék, gond, csalfa mez
    kitért előlünk; s most nem így van ez.

    A szerelem nem ért tetőre még,
    ha féli a mások tekintetét.

    Ha szerelmünk dele letűnt,
    majd más irányú árnyékot vetünk.
    Amaz elsők más szemeket
    tettek vakká, de majd ezek
    a mi kettőnk látását veszik el.
    Ha egyszer a szerelem alkonyul,
    megcsalsz majd álnokul,
    s én olyat teszek, mit titkolni kell.

    Reggeli árnyék megy tovább,
    ők nyúlnak egész napon át –
    De jaj, rövid a nap, ha hűl a vágy!

    Növő vagy teljes fény a szenvedély,
    s délutánjának első perce éj.

    Forrás: Magyar Bábel

  • John Donne: Az évforduló

    (ford.: Kálnoky László)

    Királyok s kurtizánjaik,
    rang, báj, ész minden fénye itt,
    s a nap, mely a múló évszakokat
    teremti, most egy évvel korosabb,
    mint mikor megláttál s megláttalak:
    minden a pusztulás felé halad,
    csak szerelmünk nem lesz halott;
    nem ismer holnapot, sem tegnapot,
    bárhogy rohan, számunkra közeli:
    első, végső, örök ünnepnapját üli.

    Két sír lesz, mely minket bezár,
    egyben nem válás a halál.
    Ó, jaj, mint más fejedelmek, magunk,
    kik egymásban fejedelmek vagyunk,
    vakok leszünk holtan és süketek,
    bár esküs édes-sós könny éltetett;
    de lelkünk, hol a vágy az úr,
    s más érzelmek csak bérlők, megtanul
    így élni, vagy nő ott fent vágya még,
    ha testünk sírba száll, s lelkünk sírból kilép.

    Ott boldogok leszünk megint,
    de csak úgy, mint a többi mind;
    most királyok vagyunk, s nem látható
    itt lenn több ily király s alattvaló.
    Van-e nálunk sebezhetetlenebb,
    ha árulónk csak egyikünk lehet?
    Távozzanak félelmeink,
    szeressünk méltón, s nőjön éveink
    száma, míg tollunk hatvanat jegyez:
    uralmunknak csak a második éve ez.

    Forrás: Magyar Bábel