https://verskucko.com

Címke: Kányádi Sándor

  • Kányádi Sándor – Viseltes szókkal

    vannak vidékek ahol a szerelem
    akár a harmat az árnyékos helyen
    tavasztól őszig őrizgeti magát
    szerény hasonlat de illik rám s terád
    félszeg is mint az iménti asszonánc
    de időt-jelző mint arcunkon a ránc

    vannak vidékek ahová nehezen
    vagy el sem ér a környezetvédelem
    kimossák sóid kasza is fenyeget
    csupán a harmat táplálja gyökered
    tisztások széle északos vízmosás
    ha annak vennéd hát legyen vallomás

    vannak vidékek ahol csak úgy lehet
    megmaradnunk ha kezemben a kezed
    és a viseltes szónak is hamva van
    ha félárnyékban s ha nem is boldogan
    száríthat szél és süthet hevet a nap
    míg a harmatból egy csöppnyi megmarad

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor – Előhang

    vannak vidékek gyönyörű
    tájak ahol a keserű
    számban édessé ízesül
    vannak vidékek legbelül

    szavak sarjadnak rétjein
    gyopárként sziklás bércein
    szavak kapaszkodnak szavak
    véremmel rokon a patak

    szívemben csörgedez csobog
    télen hogy védjem befagyok
    páncélom alatt cincogat
    jeget-pengető hangokat

    tavaszok nyarak őszeim
    maradékaim s őseim
    vannak vidékek viselem
    akár a bőrt a testemen

    meggyötörten is gyönyörű
    tájak ahol a keserű
    számban édessé ízesül
    vannak vidékek legbelül

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor – Bántani én nem akarlak

    Bántani én nem akarlak,
    szavaimmal betakarlak,
    el-elnézlek, amíg alszol.
    Én sohasem rád haragszom,
    de kit bántsak, ha nem téged,
    az én vétkem a te vétked,
    mert akarva, akaratlan,
    halálom hordod magadban,
    s a fiammal, akit szültél,
    halálom részese lettél,
    és történhet már akármi
    történhető, evilági,
    oldhatatlanul köt hozzád
    e magasztos bizonyosság;
    világrészek, galaktikák
    távolából is mindig rád
    emlékeztet ez a vétked.
    Kit szeressek, ha nem téged.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Kányádi Sándor: Aki fázik

    Aki fázik, vacogjon,
    fújja körmét, topogjon,
    földig érő kucsmába,
    burkolózzék bundába,
    bújjon be a dunyhába,
    üljön rá a kályhára –
    mindjárt megmelegszik.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

    Ül a tél a hegy tetején.
    Fehér kucsma van a fején.
    A hátán meg fehér suba.
    Készülődik a faluba.

    Tápászkodik, fölkel s jövet
    fehér terveket szövöget.
    Szórja, hinti, hol elhalad,
    két marokkal a friss havat.

    Fehéredik domb és lapály.
    Olykor-olykor a tél megáll.
    Gondos gazdaként széttekint,
    aztán munkába fog megint.

    Ahol kilátszik a vetés,
    vet oda egy marokkal, és
    mire a mi falunkba ér,
    mögötte már minden fehér.

    Egy kicsit még tipeg-topog,
    befagyasztja a patakot.
    Lepihen és a szürkület
    csöndjében füstöt ereget.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Kányádi Sándor – Kérdések

    Feküdtél-e már késeken,
    háltál-e jégen meztelen,
    hagyott-e már úgy el a vér,
    öntött-e már úgy el a vér,
    hogy ne hallj, ne láss?
    Borult-e rád már óceán,
    nyelved volt-e már celofán,
    robbant-e szét már szemgolyód,
    mint a mélyvízből kifogott
    halaké?
    Voltál-e lábon égetett,
    tépték-e ki a gyökered,
    faragták-e a csontodat,
    millió tonna súly alatt
    nyögtél-e már?
    Vertek-e földbe, mint karót,
    rügyezett-e már két karod,
    hullattál-e már lombokat,
    voltál-e üresen maradt

    fészek a fán?

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Kányádi Sándor: Egy csokor orgona mellé

    Jékely Zoltánnak szeretettel

    orgonaszó orgonaillat
    ónkarikás ablaktányérok
    lépesméz-ízű zsoltár
    életem pünkösd-évszaka
    lelkem pünkösdi itala
    máig zsongító óborom
    nyelvem petőfi sándora
    albertus molnár
    ledőlt a cinterem fala
    kövei földbe vástak
    védtelen áll a dombon
    maholnap egyesegyedül
    istené lesz a templom
    csupán egy ajkon szól már
    paptalan marosszentimrén
    haldoklik szenczi molnár
    hoztam egy csokor orgonát
    ülök őbenne bízón
    ülök hol várja jézusát
    a házsongárdi síron

    (1975)

    Forrás: Magyar Kurír

  • Kányádi Sándor: Valami készül

    Elszállt a fecske,
    üres a fészke,
    de mintha most is
    itt ficserészne,
    úgy kél a nap, és
    úgy jön az este,
    mintha még nálunk
    volna a fecske.

    Még egyelőre
    minden a régi,
    bár a szúnyog már
    bőrét nem félti,
    és a szellő is
    be-beáll szélnek,
    fákon a lombok
    remegnek, félnek.

    Valami titkon,
    valami készül:
    itt-ott a dombon
    már egy-egy csősz ül:
    Nézd csak a tájat,
    de szépen őszül.

  • Kányádi Sándor: Vénasszonyok nyara

    Ül az őszi napon
    három kis anyóka,
    fonogatnak, pereg
    szaporán a rokka.

    Öreg ujjbegyük közt
    nem is kenderszálak,
    fonallá a napnak
    sugarai válnak.

    S lemenőben a Nap
    azért ragyog vissza
    finom fonalukat
    nehogy elszakítsa.

    Forrás: mek.oszk.hu

  • Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső

    Szemerkél az őszi eső,
    szomorkodik a diófa,
    nem búsulna, ha a nyári
    viselete most megvolna.

    De letépte a cudar szél
    pompázatos szép ruháját,
    pedig azt még a zuhogó
    záporok is respektálták.

    De leginkább azon búsul,
    hogy azok is elszeleltek,
    akik árnyas lombja között
    nyáron által csiviteltek.

    Se egy rigó, se egy veréb,
    csak egy öreg, mindig álmos
    varjú maradt hűséges a
    lombja-vesztett diófához.

    Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
    jól tudja, hogy nemsokára
    lesz az öreg diófának
    gyönyörűszép hósubája.