Amikor a fák gyümölcsöt
teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész,
mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz,
pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni,
rossz fán;
Nem voltál rest
naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség!
Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Forrás: szeretem a verseket
