Íme a kertek, mikben hiszek még,
mikor halványul mind a virág,
kihúny a lomb s a kavicsra esték
csendje csobog a hársakon át.
Egy hattyú úszik a tó vizén fel-le,
gyűrűk redőit hajtva szét,
csillámló szárnnyal hozza sietve
az elmosódó parti fövenyre
a szelíd holdsugár ködét.
Fordította: Fodor András
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
A méhekhez
Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?
Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?
Szálljatok Lillára,
Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett.
Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan sok s édes méz
Sehol, mint a tiétek.
Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan boldog méhész
Sehol, mint a tiétek.
Forrás: (nincs megadva)
Ha egész éltedben ezt akartad
s végül megteheted
szorítsd magadhoz
kertedet
számold meg fűszálait
leveleit
beszélgess a vendégfűz-gallyal
amíg kirügyezik
etesd, itasd fáradhatatlan
a kertedet
egész addig, ameddig
megteheted
Forrás: Magyar Kurír
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva ringat.
Lankadt virágok könnyes kelyhekkel
Siratják a csókjainkat.
Álmodva nézlek: két piros felhő
Kószál az égen.
Csókokat gyarlón, himbálva váltnak
S meghalnak vágyak tüzében.
Két piros felhő: szállunk. A lángunk
Éhesen lobban.
S itt lent a kertben még a pipacs is
Szán bennünket jóllakottan.
Forrás: www.eternus.hu – Ady Endre versei
