És most elkezdek meghalni –
mondta a magzat
és megszületett.
Forrás: Lélektől lélekig
Balla D. Károly, Kezdet, erdélyi magyar, paradoxon, születés, rövid vers
És most elkezdek meghalni –
mondta a magzat
és megszületett.
Forrás: Lélektől lélekig
Balla D. Károly, Kezdet, erdélyi magyar, paradoxon, születés, rövid vers
Dehogy maradnék veszteg,
Mihol minden napomon
Drágaságokat vesztek
És nincs mit féltenem.
Búza-földön keresztek
S más keresztek itt s amott,
Nincsen Vég és nincs Kezdet:
A Kezdet halála fáj.
Ez fáj mégis: a Kezdet,
Ez a szent, ős Valami,
Akit most már megesznek
A Vég halott szájai.
Micsoda-szép gerezdek
Kínálgatták magukat
S milyen szép volt a Kezdet,
Akit most megöl a Vég.
Milyen búsak, esettek,
Kik most kezdnek kezdeni,
Oh, fiatal keresztek,
Látlak ifjú vállakon.
Siratlak, drága Kezdet,
Ki hozzám kegyes valál
S mert Vég sincs, hát meresztek
Kisírt szemeket feléd.
Lelkem immár megedzett.
Élni? – halni? – : ugyanaz,
De siratlak, szent Kezdet – :
Most nem vagy sehol-sehol.
Forrás: szeretem a verseket
Óh harmatosfürtű, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!
A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.
Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Lehelleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.
Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig