Fűszerillatú ág.
Néztem a fényed.
A bűvös koronád.
Lassan forgott
Benne a világ.
Ott álltál fénylőn
A világ tengelyén
Előszörre tudtam itt,
Hogy; Te vagy már az Én
Mikor ott csillant
Szemedben Itália
Rámnéztél; enyém
És tiéd az eufória.
Vedd, vedd bátran
Ezer éve várom
És tudom a napot
Mit a távol ezred
Reménnyel rámhagyott.
Fordultál egyet.
És szelíd mosolyod
Varázslatán át
Lepergő jövőnk során
Életed ezüst fonalát
Mutattad, mely enyém is.
Ahogy egymást kerülték
Fényeink. Ezüstfehér
Arany, vörös és a kék.
Forrás: Lélektől lélekig
