https://verskucko.com

Címke: klasszicizmus

  • Berzsenyi Dániel: Az Esthajnalhoz

    Emeld fel bíbor képedet,
    Csendes Esthajnal!
    Enyhítsd meg a természetet
    Harmatillattal.

    Hozd alá a fáradt szemnek
    Kivánt álmait,
    Fedezd bé a szerelemnek
    Édes titkait.

    Titkon nyílnak az életnek
    Legszebb rózsái,
    Mély titokban csörgedeznek
    Legszebb órái.

    Ah, nékem is van egy titkom
    Szívembe rejtve!
    Nem szabad azt kimondanom:
    El van temetve.

    Nem szabad kijelentenem,
    Mely boldog vagyok;
    S hogy ki az én Egyetlenem,
    Kiért hervadok.

    Csak a néma hold mosolyog
    Rám szemérmesen,
    Mikor az örömcsepp ragyog
    Forró szememen.

    Forrás: Arcanum

  • Berzsenyi Dániel: Osztályrészem

    Partra szállottam. Levonom vitorlám.
    A szelek mérgét nemesen kiálltam.
    Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
    Izzada orcám.

    Béke már részem: lekötöm hajómat,
    Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
    Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
    A heves ifjút!

    Bár nem oly gazdag mezeim határa,
    Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
    S nem ragyog szentelt ligetek homályin
    Tíburi forrás:

    Van kies szőlőm, van arany kalásszal
    Bíztató földem: szeretett Szabadság
    Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
    Kérjek-e többet?

    Vessen a Végzet, valamerre tetszik,
    Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
    Mindenütt boldog megelégedéssel
    Nézek az égre!

    Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
    Itt is áldást hint kezed életemre,
    S a vadon tájék kiderűlt virány lesz
    Gyenge dalodra.

    Essem a Grönland örökös havára,
    Essem a forró szerecsen homokra:
    Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
    Itt hives ernyőd.

    Forrás: Arcanum

  • Baróti Szabó Dávid – A vitorlás hajójú Balatonról

    Látván a gállyát minap a Balatonra felűlni
    Neptún, örvendő két kezit öszvecsapá.
    Már, úgy mond, felvészi magát neve, híre vizemnek;
    Már Magyarországnak tengere fényre kelend.

    Már az hamis panaszok megszűnnek: hogy olly sok üdőkig
    Mértföldekre terűl, mégpedig hasztalanúl…
    Úgy van, hamis panaszok: mert jók a tengerek, ámbár
    Nem tud az agg restség élni haszonra velek.

    Szoktak-e járni kaszák, sarlók a víznek alatta?
    S ez meg nem lévén, a vizek hasztalanok?…
    Nézd most a Balatont: melly szörnyű terheket hordoz!
    Sík hátára miként illik az újdon hajó!…

    Már ökröd, szekered, lovad, el nem vesznek az útban:
    E tenger s ez hajó terheid elviseli…
    Még nem vólt magyar, és e víz már itt vala: nem vólt
    Haszna, mivel nem vólt, akivel ossza javát…

    Festetichet várták az üdők. Ez végire hajtá,
    Amivel eddigelé más nem is álmadozott.
    Nyújtsd hátad Balaton, s úgy vedd mindenkor hajóját,
    Mintha hajójával Festetich űlne reád.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • Juhász Gyula: Ovid levele Júliához

    Tomiban ősz van. Barbárok a népek
    És idegenek némely csillagok.
    A borostyánom zöldje dérbe téved
    És örömektől oly özvegy vagyok.
    Júlia, szeretnélek látni téged
    És Rómát, ahol tavaszég ragyog.
    Tomiban ősz van és a lelkemben tél,
    Júliám, Rómám, ó be messze estél!

    Mi hír Rómában? Ki mostan a cézár
    És ki a költő és miről dalol?
    Ki hordja most Ovidius babérját,
    Kacér Fortuna most kihez hajol?
    Tomiban ősz van. Hervad a babérág,
    Ó boldog az, ki él titokba jól.
    Rómában minden fürdik szent tavaszban,
    Tomiban ősz van és én itt maradtam.

    Szépek-e most is Rómában a szépek,
    Az élet most is oly édes, vidám?
    Melyik poétát tanít verselésre
    S szeretkezésre az én Júliám?
    Ne fájjon ez a kérdés! Hisz az élet:
    Szeretni s veszni szerelem hiján!
    Tomiban ősz van és nincs szerelem.
    Több tavaszom már nem is lesz nekem!

    Forrás: MEK

  • Csokonai Vitéz Mihály – Tartózkodó kérelem

    A hatalmas szerelemnek
    megemésztő tüze bánt.
    Te lehetsz írja sebemnek,
    gyönyörű kis tulipánt!

    Szemeid szép ragyogása
    eleven hajnali tűz,
    ajkaid harmatozása
    sok ezer gondot elűz.

    Teljesítsd angyali szókkal,
    szeretőd amire kért:
    ezer ambrózia csókkal
    fizetek válaszodért.

    Forrás: Szívzuhogás