Októberi harmat,
lehullott a földre,
Aradon csak hallgat,
most már mindörökre,
talán szemből könny folyt,
vértanúk szavára,
vesztőhelyen vérfolt,
magyar bánatára!
Csendességgel vártak,
szabadság volt Isten,
hazáért halálnak,
tiszta lélek kincsben,
övék lett az érdem,
akár Jézus testét,
tizenhárom ízben,
volt, hogy megsebezték…
Búcsúzó szavaik,
felszálltak az égig,
lelkek indultak itt,
Isten útján végig,
és az őszi Napban,
Arad térkövére,
hullott ki patakban,
áldozatok vére…
E vér a tiéd is,
ne feledd, magyar vagy,
üzenve ma mégis,
emlékezz, szabad vagy!
Nemzeti gyásznapunk,
értük él imával,
csak rájuk gondolunk,
könnyező hibákkal!
