Hej, galambom, korcsmárosné gyöngyvirág,
Kóstoltassa meg csak vélem a borát,
Most kerestem föl először én magát,
Szoktatóban a javából adjon hát!
Szél fúj ott künn, eső esik javában,
Jó helyem van nékem itt a korcsmában,
Amíg megszűn a szél és a fergeteg,
Akkorára borom elfogy s nyergelek.
Pusztán lakom, rég nem voltam városban,
Hej, még sokkal régebben a templomban,
Mi a patvar, úgy hevülök borától,
Talán bizony üdvözülnek csókjától.
Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára,
Adjon nekem csak egyet is próbára;
Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám,
Lássa csak, mint esenkedik érte szám!
Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg,
Kincsem, lelkem, korcsmárosné, elmegyek,
Nincsen pénzem, kifizetni a borom,
Itt egy pár csók, ezt zálogba itt hagyom.
Forrás: www.eternus.hu
