Imádkozom, halkan, szomorúan.
A szó megtorpan, mire odaér:
A mi mindennapi… Rég nincs, Uram,
az asztalunkon egy falat kenyér.
Forrás: Lélektől lélekig
Imádkozom, halkan, szomorúan.
A szó megtorpan, mire odaér:
A mi mindennapi… Rég nincs, Uram,
az asztalunkon egy falat kenyér.
Forrás: Lélektől lélekig
Gonosz kor ez, az arcán torz vonás.
Csukott szájjal jár, bűn a vallomás.
Az igazság? Bitang szó, párt-cseléd.
Ma hallgatás a hű s nemes beszéd.
Forrás: Lélektől lélekig
Óh, Petőfi, ha most élnél,
Vajon mihez kezdenél itt?
Élnéd-e úgy a világot,
A hogy a többiek élik?
Szorultságból, mint poéta
Mit tehetnél mindenfélit?
Adnál-e ki divatlapot,
Változatos melléklettel?
Czifra bolond divatokat,
S hozzá egész tisztelettel
Irnád-e, hogy most ezt hordják,
Azt a “régit” hát feledd el!
Vagy élczlapot szerkesztenél?
Próbálgatva, hogyan lehet
Álruhában átszöktetni
Egy-egy ártatlan ötletet?
S hányni a czigánykereket,
Mikor már senki sem nevet?
Vagy beállnál, mint munkatárs
Egy-egy taposó-malomba:
Irni Schleswigről, Bismarkról
Pesti Naplóba vagy Honba?
Épen neked való volna
Ez a munka, ez a lomha!
Vagy te is ott volnál régen,
A hol a többi poéták?
Kik a lantot elhajíták,
S biztosító-, hiteladó-
Intézetekben fogyasztják –
Nem a tintát, csak a krétát.
Vagy, nem! Volnál, a ki voltál:
Ki azt mondja, mit rég mondott,
Ki nem nézte, merre úsznak?
A hol gát volt, ott átrontott,
S bámulnának nagy szemekkel, –
– Mint gyógyíthatatlan bolondot?
Az olyan eszmékre, miként
“Azok” voltak, most nincs bolt-ár;
A te lángod kihült helye
Nem tűzhely már, – csupán oltár:
– Tisztelik; de nem főznek rajt’.
De jól jártál, hogy meghaltál!
Forrás: Lélektől lélek
Kedves Krisztus utáni Kr kusom
szívem vérem lelkem és húsom
bizony sokszor nevetnem kell Magán
hogy milyen értékeket preferál
nem tudom nem tudhatom (nem is érdekel)
mennyi ebből a „magánszorgalom”
s mennyi a már beevett irály
esetleg a fönnmaradási/pillanat-haszon
csapódik pattog labdaként bizony
kockázatmentes vizeken siklik Ön
élvezi is talán: minő nagyszerű lavír
amit papiros s hangszalag fölöttébb kibír
mert könnyen letörölhető
nyoma sem marad
fut hát köröket
eljött az idő
most kell ráhajtani
sokakat kinő
lehet hogy végképp leköröz
rugalmatlan fiúkat
akik nem értik
a helyzet adta futamokat
melyben nyüzsögnek derék önszervezők
semmi-horgoló poszt-osok
az Ön vályúinál is ők
a leg-leg-kosztosok
no ez nem riposzt:
mert nem lenne kiért miért
csak nézem – hisz már nagyon Ön se fiatal
a hang szalad
a hangszalag is surrog
aztán letörlik róla a port
gazdái hívják majd:
amolyan raport
akkor megint vissza vagy hova?
fogad-e újabb lovakra befutóra tétre?
sajnálom: mi mindent tesz meg érte…
sajnálom már most előre
Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
„A vérbeli író korunkban is szabadságos börtöntöltelék, s épp e kockázatos léthelyzet vállalása különbözteti meg a betűvetés kufáraitól, akik továbbra is, ma is dédelgetett védencei az intézményesített társadalmaknak.”
(Danilo Kiš)
Lám ma is
kiolvasom szegényes harangszavát
a Délnek:
mert süket lettem a sok fecsegéstől,
elszenvedtem számtalan merényletet
viszonylagos jókedvvel, épen, köztetek –
éppen ez jogosít fel arra,
hogy ne szóljak vissza semmiért,
tehát: néma is lettem, játékból kiszálló önkéntes,
de jósolhatom: alkalmasint majd mások szólnak
helyettemhelyettemhelyettem
rátok,
elrejthetetlen,
bár ideig-óráig még rejthető
bűnökre rábökve mutatóujjal;
másokra pazarolhatjátok tehetetlen düheitek,
ha még maradt egy szikrányi önérzet,
vagy egy besúgó arctalan-arc, aki
helyettetek is éber, mert helyetekre pályázik,
tehát sietős a dolga, mint kinek has- és szómenése
van…
én már ráérős vagyok:
a madarak alacsony röptéből kiolvasom a délutánt,
s a csilláros égből a ránkszakadó vallatást.
Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
Magyar medvének lenni
Szép és jó gondolat,
Az ember csak málnázik
A Kárpátok alatt,
Az ember csak málnázik
És kéjjel hempereg,
Míg sorra eszik egymást
A többi emberek!
Ha medve vagy, légy medve
S ne hitvány, gyönge tót,
Gondoltam és nem ittam
Se bort, se alkoholt,
Gondoltam és nem ittam
S megittam a levet:
A holtakról csak rosszat,
Mondá a látlelet.
Magyar medvének lenni
Mégis csak jobb dolog,
Mint a ti dolgotok most,
Póruljárt doktorok!
Mert a ti dolgotok most
Bizony kutyául áll,
A medve bőrét issza,
Ki medvét exhumál!
1908
Forrás: MEK
Sok novellát, jó novellát,
Rossz novellát olvastam
Boccacciotól és Bírótól,
Molnártól és más írótól;
Okultam és mulattam.
De az új végrehajtásit,
Szavamra, nem olvastam.
Ám az ilyen esetekben
Az eljárás obligát,
Az olvasó elolvassa
Pesti lapba, esti lapba
A szokásos kritikát.
Ezek után a novellát
Fölösleges olvasni,
Nem tud az írni, aki írta,
Szomaházy jobb stiliszta,
Jobb stiliszta a Sassi.
Különben is, tisztelt Günther,
Minek írsz te novellát.
Te csak mondd: tapsolj csak népem
És a végrehajtást szépen
Gyakorold, ne magyarázd!
1908
Forrás: MEK