https://verskucko.com

Címke: korrajz

  • Nagy Gáspár: Magánlevél (helyett) többeknek a kevesek közül

    Kedves Krisztus utáni Kr kusom
    szívem vérem lelkem és húsom
    bizony sokszor nevetnem kell Magán
    hogy milyen értékeket preferál
    nem tudom nem tudhatom (nem is érdekel)
    mennyi ebből a „magánszorgalom”
    s mennyi a már beevett irály
    esetleg a fönnmaradási/pillanat-haszon
    csapódik pattog labdaként bizony
    kockázatmentes vizeken siklik Ön
    élvezi is talán: minő nagyszerű lavír
    amit papiros s hangszalag fölöttébb kibír
    mert könnyen letörölhető
    nyoma sem marad
    fut hát köröket
    eljött az idő
    most kell ráhajtani
    sokakat kinő
    lehet hogy végképp leköröz
    rugalmatlan fiúkat
    akik nem értik
    a helyzet adta futamokat
    melyben nyüzsögnek derék önszervezők
    semmi-horgoló poszt-osok
    az Ön vályúinál is ők
    a leg-leg-kosztosok

    no ez nem riposzt:
    mert nem lenne kiért miért
    csak nézem – hisz már nagyon Ön se fiatal
    a hang szalad
    a hangszalag is surrog
    aztán letörlik róla a port
    gazdái hívják majd:
    amolyan raport
    akkor megint vissza vagy hova?
    fogad-e újabb lovakra befutóra tétre?
    sajnálom: mi mindent tesz meg érte…
    sajnálom már most előre

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Kiszálló önkéntes

    „A vérbeli író korunkban is szabadságos börtöntöltelék, s épp e kockázatos léthelyzet vállalása különbözteti meg a betűvetés kufáraitól, akik továbbra is, ma is dédelgetett védencei az intézményesített társadalmaknak.”
    (Danilo Kiš)

    Lám ma is
    kiolvasom szegényes harangszavát
    a Délnek:
    mert süket lettem a sok fecsegéstől,
    elszenvedtem számtalan merényletet
    viszonylagos jókedvvel, épen, köztetek –
    éppen ez jogosít fel arra,
    hogy ne szóljak vissza semmiért,
    tehát: néma is lettem, játékból kiszálló önkéntes,
    de jósolhatom: alkalmasint majd mások szólnak
    helyettemhelyettemhelyettem
    rátok,
    elrejthetetlen,
    bár ideig-óráig még rejthető
    bűnökre rábökve mutatóujjal;
    másokra pazarolhatjátok tehetetlen düheitek,
    ha még maradt egy szikrányi önérzet,
    vagy egy besúgó arctalan-arc, aki
    helyettetek is éber, mert helyetekre pályázik,
    tehát sietős a dolga, mint kinek has- és szómenése
    van…
    én már ráérős vagyok:
    a madarak alacsony röptéből kiolvasom a délutánt,
    s a csilláros égből a ránkszakadó vallatást.

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Juhász Gyula: A medve

    Magyar medvének lenni
    Szép és jó gondolat,
    Az ember csak málnázik
    A Kárpátok alatt,
    Az ember csak málnázik
    És kéjjel hempereg,
    Míg sorra eszik egymást
    A többi emberek!

    Ha medve vagy, légy medve
    S ne hitvány, gyönge tót,
    Gondoltam és nem ittam
    Se bort, se alkoholt,
    Gondoltam és nem ittam
    S megittam a levet:
    A holtakról csak rosszat,
    Mondá a látlelet.

    Magyar medvének lenni
    Mégis csak jobb dolog,
    Mint a ti dolgotok most,
    Póruljárt doktorok!
    Mert a ti dolgotok most
    Bizony kutyául áll,
    A medve bőrét issza,
    Ki medvét exhumál!

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A novella

    Sok novellát, jó novellát,
    Rossz novellát olvastam
    Boccacciotól és Bírótól,
    Molnártól és más írótól;
    Okultam és mulattam.

    De az új végrehajtásit,
    Szavamra, nem olvastam.
    Ám az ilyen esetekben
    Az eljárás obligát,
    Az olvasó elolvassa
    Pesti lapba, esti lapba
    A szokásos kritikát.

    Ezek után a novellát
    Fölösleges olvasni,
    Nem tud az írni, aki írta,
    Szomaházy jobb stiliszta,
    Jobb stiliszta a Sassi.

    Különben is, tisztelt Günther,
    Minek írsz te novellát.
    Te csak mondd: tapsolj csak népem
    És a végrehajtást szépen
    Gyakorold, ne magyarázd!

    1908

    Forrás: MEK

  • Baranyi Ferenc: SZÉP ÚJ VILÁG

    (A „Gyöngyhalászok” – 2021 – című kötetből, Jóna Dáviddal közösen)

    Megértük,
    hogy nem égi manna,
    hanem maga a bemocskolt levegőég
    halálos permete hullik alá
    tátogó reményeinkre.

    Megértük,
    hogy hivatalos
    horgászengedéllyel is
    lehet pecázni a zavarosban.

    Megértük,
    hogy legtöbbet az kaszál,
    aki búzatáblák helyén
    sáskákat legeltet.

    Megértük,
    hogy aki vermet másnak ás,
    biztos lehet abban,
    hogy ő maga
    sosem esik bele.

    Megértük,
    hogy vizet se prédikál már,
    aki bort iszik –
    sajnálja azt is a szomjazóktól.

    Megértük,
    hogy az árvák könnyét
    palackozva árusítják,
    akik felszárítani lennének
    hivatottak.

    Megértük,
    hogy a botok boldogabbik vége
    a boldogtalanokat tanítja újra
    a régi móresre.

    És azt is megértük,
    hogy fűbe-fába,
    agyba-ágyba
    sáros lábbal besurran az állam.

    Szertenézek s nem lelem
    honom a hazában.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: A XXI. SZÁZAD KÖLTŐI

    („Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetéséhez!” – Petőfi)

    Már könnyelműen se – inkább sehogy.

    A lant húrjai érintetlenek,
    csupán „szent fáján” kopognak az ujjak
    ritmustalanul, reménytelenül,
    a saját fájdalmak és örömök
    zendítésére sem alkalmasan.

    Nem oly pusztában bujdosunk, mint hajdan
    népével Mózes, mert mi berkeinket
    tesszük művelhetetlen pusztasággá,
    amelyből végleg nincsen már kiút.
    Így a lángoszlop, melyet egykor „isten”
    külde s mely mára gomba-formát öltött:
    nem kivezet, hanem beűz a lélek
    odvába – s az sivárabb, mint a puszta.

    Előre hát? S hová előre? Tűzön
    és vízen át a néppel – de hová?
    Nem át a tűzön, ám bele a tűzbe,
    amelyet oltani fogytán a víz, így
    lassan már folyók medrében loboghat.

    Hamis próféták jönnek seregestül
    s ma is Kánaánt hírelnek, holott
    a tej s a méz immáron egyre több
    ember számára lesz elérhetetlen.
    A bőség kosara felül lyukas:
    mit beletesznek, fölfelé potyog ki,
    s a jognak asztalát rossz szellemek
    idézői táncoltatják szeánszon.

    Kérdezhetném, hogy meddig nincs megállás
    a nevetségessé vált küszködésben?
    Munkáinkért az élet semmivel
    fizet ma is – csak ennyi aktuális
    Petőfi verséből, mert a halál sem
    lágy csókkal zárja le a szemeinket,
    hanem kioltja irgalmatlanul
    neonreklámok s atomvillanások
    szemlélődést ölő fényözönével.

    🕊️