A világ végén végül is ketten maradtak:
az árva, árva ember
meg az árva, árva, árva
emberiség.
És elindult
fönnhangon kiáltozván
az ember az emberiségben:
„Hol vagy barátom, hova lett?”
És elindult
fönnhangon kiáltozván
az emberiség is az emberben:
„Hol vagy barátom, hova lett?”
És így
tekergőztek egymás
üregeiben, járataiban,
barlangjaiban
a világ végezetéig.
Mert az ember
nem tudott emberiségül,
és az emberiség
nem tudott emberül.
Forrás: Magyarul Bábelben
Öreg a szívem, öregebb nálam,
öregebb nem is lehet,
idősebb volt már anyám hasában,
s mióta megszületett
– bár ikerbátyám – külön. Magában.
Én baktatok. Ő meg lohol.
Hol én előttem. Hol meg utánam.
Fúj, fújtat. Valahogy. Valahol.
Megáll majd egyszer. Hagyja: bevárjam
az utat, mely végképp övé.
Elnyugszunk együtt. A föld hasában
hallgatni anyánk szívét.
Forrás: Magyarul Bábelben
⭐
