Címke: kosztolányi dezső fordítása

  • Kosztolányi Dezső: AZ ISMERETLEN ADÓÁLLOMÁS

    Maurice Rostand

    ELSŐ FELVONÁS

    Egy költő szobája

    KÖLTŐ

    Éj van, magam vagyok és versem írom
    s míg tollam perceg a vékony papíron,
    zsong az egész világról, lebegőn,
    Kreisler, Chopin a messze levegőn,
    félbehagyott dalok, melyekbe bú-vert,
    tört, ifjú életét temette Schubert…
    Mit fogjak én a rádión? Egy angol
    hullámon Petrazzini énekel,
    nem látni vastag testét, mely lehangol…
    Nem Rigoletto… Caruso se kell…
    Egy hanglemez.. . Ó, nem kell ez sem és
    irodalom se, színház, csevegés…
    Jeritza… Hódít hangja kelleme,
    de énnekem ma más hang kellene,
    szeszélyes és életlen, titkos ének,
    mit küld egy ismeretlen állomás –
    vigasztalásul a költő szívének –
    egy hang az éjbe, távoli, csodás…
    Vaktában leljük meg a csodát…
    Ó, lóverseny-eredmény!… Ne tovább!
    “Szép bútorok…” A reklám-nagyharang.
    Írjunk.

    A költő nyitva hagyja rádióját és ír.
    Egyszerre valami csodálatos ének,
    valami csodálatos hang hallik,
    nagyon messziről és mégis közelről.

    Jaj, ez a hang!

    A hang ismeretlen nyelven énekel.

    Jaj!  
    
    

    A dal befejeződik. Máris vége a rövid önkívületnek.
    A költő kétségbeesetten kiált föl:
    Ez a hang…

    MÁSODIK FELVONÁS

    Ugyanott

    KÖLTŐ egyedül

    Vajon svédül, oroszul énekelt-e,
    ki ellehelte hajdan azt a dalt,
    mi volt a nyelve és mi volt a lelke,
    mely hirtelen az éjszakába halt?
    Ki szólt a Földhöz ily búsan tűnődve,
    Európa végén, erdők megett?
    Ki így dalol, az bizonyára szőke,
    azóta én egy hangot szeretek…
    Észak felé volt, arra, merre Oslo –
    megnéztem az ujságomban legott –
    bár az a dal s a messzeségbe foszló
    hang szinte a fülembe zokogott.
    Fogjuk ki most… A véletlen talántán
    megadja nékem újra a kegyet.
    Ezernyolcszáz. . . Mint egy lázas találkán,
    várom… Ha jön, érette elmegyek…
    Hullámokon túl, ködbe és esőbe,
    csak hívjon az a régi-égi szó.
    Oslo. . .

    Egyszerre újra felhangzik a régi dal.

    Igen, ez volt... A hangja szőke!  
    
    

    Köszönöm néked, drága rádió.
    A részletes műsor is itt van, íme.
    Lássuk hamar, ki ő s mit énekel ma?
    “Szomorú dal”. Mindössze ez a címe…
    Az énekesnőt ugy hívják, hogy Elma.
    Megyek, futok… Futok egy hang után,
    add a bőröndöm, szürke, kék ruhám…
    Inasához:
    Semmit se küldj el a címemre.

    INAS

    Máris  
    
    

    utazni tetszik?

    KÖLTŐ

    Meg ne tudja Páris.  
    
    

    Bizonytalan időre, ismeretlen
    városba, távoli országba mentem.
    Ha rokonaim már idegesek,
    mondd ezt nekik: egy hangot keresek.

    HARMADIK FELVONÁS

    Ház Oslóban. Egy zenész szobája. Aggastyán ül
    hangszerei között.

    KÖLTŐ

    Bocsánatot kérnék. Egy nagy szívesség
    miatt zavarnám. Szólhatok-e?

    ÖREG ZENÉSZ nagyon zavartan.

    Tessék.
    
    

    KÖLTŐ

    Egy nőt keresnék, kit ön ismer, Elmát
    igen szeretném…

    ÖREG ZENÉSZ nagyon zavartan.

    Jaj, hogy mondjam el  
    
    

    hát. . .

    KÖLTŐ

    Párisban hallottam egy este hangját
    s fölismertem azonnal ritka rangját
    és nem feledtem el többé, soha.

    ÖREG ZENÉSZ

    Én voltam egykor a professzora.

    KÖLTŐ

    Aztán e hangért a vonatra ültem.

    ÖREG ZENÉSZ

    Ó.

    KÖLTŐ

    Néma hómezőkön átrepültem.  
    
    

    Völgyön-hegyen vitt szilajul a gyors,
    egy hang miatt…

    ÖREG ZENÉSZ

    De...
    
    

    KÖLTŐ

    Kedvezett a Sors.  
    
    

    Hisz itt vagyok. Megvívtam száz veszéllyel,
    hogy lássam Elmát.

    ÖREG ZENÉSZ

    Nézze. . .
    
    

    KÖLTŐ

    Még ma éjjel.  
    
    

    a

    ÖREG ZENÉSZ

    De testtelen.
    
    

    KÖLTŐ

    Mért mond ilyent? Nem értem, mit beszél.

    ÖREG ZENÉSZ

    Szegényke meghalt, Elma rég nem él…
    Tíz éve már… És az a dal, ami
    a rádióban szólt…

    KÖLTŐ

    Ne mondja ki,  
    
    

    legyen enyém a perc, hogy üdvözülten
    zengett a szíve énfelém az űrben
    s arcom olyan fehér lett, mint a hold,
    mert Elma akkor énnekem dalolt.
    Vagy azt hiszi, mikor a végtelenben
    két lélek összecsattan, egybelebben,
    nem támad abból égi szikrafény?
    Egy szót se, hadd megyek így vissza én. . .
    Itt az igazság, bennem, és nem ez.
    A lelke szólt hozzám, nem a lemez!

  • Paul Morand: Beauty Parlor

    (Fordította: Kosztolányi Dezső)

    …Mert itten a Szépség beszél.
    Tessék besétálni, szabad bemenet a föld alatt.
    Kék, fehér, piros,
    lázba hoznak ezek a színek, mivelhogy
    az amerikai fodrászok színei.

    Mindenütt tükrök és tükrök,
    sohase verik vissza ugyanazt a dolgot,
    jobbak, mint Giotto.
    E fehér zománcos nikkel-vidéken
    szörnyű kaland vár
    a hajra, a bőrre,
    fölhámra,
    körömre.

    Benn a kirakat üvegei mögött
    hadihajók fényszóró-pászmái alatt
    műtétek folynak, mitől a Szépség élete függ!
    Ledöntik az embert
    forgó kínpadokra,
    gőzölgő szalvéta borítja a főt,
    csak az orr hegye látszik,
    s csikaró, pörzsölő, gyomrozó
    dolgot mívelnek
    a testtel.

    Minden kézen egy körömápoló
    kisasszonyka lóg,
    hogy a páciensek ki ne iszkoljanak.
    Nem éreznek semmit,
    mert közben a lelküket, azt is kivették
    s fertőtlenítik.

    Zöldernyős teniszjátékosok
    skalpolják a fiatal lányokat, e bálványos
    nőstény-orszlánokat,
    gumisarkaikkal tiporva
    hulladék hajuknak
    kukoricahéj-almát.

    Nem merem fölszedni s teletömni vele a zsebem.
    Egy néger szemlét tart a cipők fölött,
    szigorú arccal,
    krétával keresztet ír a talpaikra,
    s elhatározza, melyiket eszi majd meg.

    Forrás: Paul Morand – Beauty Parlor, fordította Kosztolányi Dezső

  • Matthew Arnold: A magyar nemzethez

    Kosztolányi Dezső fordítása

    Nem Spanyolország, mely fénylett a multba,
    Sem Anglia, a hős, mely rengeteg
    Árút tetéz partján, s dús, rettegett,
    Sem Franciaország, mely elborulva
    Tébolyda-zajjal víja az Eget,
    Sem Amerika, a sivár, a durva,
    Sem Németország, mely csak szókba fúl ma –
    Hőst egy sem ád, akit hír emleget.
    Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek,
    Hulljon le lánc és béklyó-garmada,
    Légy a világ élesztő harmata!
    Szárazföldön légy mása a görögnek,
    Ki Szalamisz szikláin nem törött meg,
    Te légy, te a legyőzhetetlen Armada.

    Szabó Lőrinc fordítása

    Sem a hosszú spanyol haláltusa;
    sem Anglia (csak a hajói még
    s pénz érdekli világkalmár-eszét);
    sem az őrültekháza Francia-
    ország, melynek eget sért zsivaja;
    sem Amerika, az útszéliség;
    sem a szószátyár germán hülyeség
    nem ígér többé hőstettet soha.
    Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned
    gyúl a rege: lánctörők szent dacát
    látva éledjen szellem és világ!
    Újítsd, szárazföldön, a gráfia Tettet,
    mely Szalamiszból templomot teremtett
    s nyílt tengerre űzte az Armadát!

    Forrás: MEK