Címke: közeledés

  • Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád

    ujjaim kibogoznád
    ha eljuthatnék hozzád
    és várnál kaviárral
    suhogó zöld madárdal
    lugasával

    színezüst halat adnál
    ott állnék asztalodnál
    napfény és hajad méze
    hullna a terítékre
    végre

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Peter R. Holm: Ellenfényben

    Látom, ahogy az ellenfényben közeledsz.

    A hegyi sziklák éles kiugrásai

    akár árnyékok sötét hegyomlása,
    s az országút pora arany
    ködökben csillan, mozdulataid
    lassabbak, mint a valóságban.

    Körötted napfény csillámlása,
    szédítőn forró levegő, jössz
    semmibe tűnt egykori álmok
    világából, mögötted nagy zöld fallá
    záródik össze tömören az erdő.
    Látom, ahogy az ellenfényben közeledsz.

    Sulyok Vince fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Vers Neked

    Ha szólnál, hogyha mondanád!
    Én rád hajolnék mint a nád
    A tó vízére csendesen.
    Hagynám, hogy ringatózz velem.

    Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
    Csak küldjél bármilyen jelet!
    Elég egy apró mozdulat,
    S én találok hozzád utat!

    – Mert megszerezlek bárhogyan!
    A porba rajzolom magam,
    Amerre jársz, amerre lépsz.
    – Ha nem akarsz is hozzám érsz!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd – Vers Neked

    Ha szólnál, hogyha mondanád!
    Én rád hajolnék mint a nád
    A tó vízére csendesen.
    Hagynám, hogy ringatózz velem.

    Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
    Csak küldjél bármilyen jelet!
    Elég egy apró mozdulat,
    S én találok hozzád utat!

    – Mert megszerezlek bárhogyan!
    A porba rajzolom magam,
    Amerre jársz, amerre lépsz.
    – Ha nem akarsz is hozzám érsz!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Juhász Gyula – Valakinek

    Szép, büszke, fárasztó, kevély
    Jéghegyein a gondolatnak
    Jártunk kettesben, egyedül
    S a kacagó völgyben maradtak
    Az öröm, mámor, üdvösség, remény,
    Csak lelkedet csókoltam én borúsan,
    Mert lelked az enyém!

    Szép, büszke, fárasztó, kevély
    Jéghegyek alatt él az élet,
    Ott táncol, nótáz az öröm,
    Miért vagyunk mi oly kevélyek,
    Mért nem borulsz szívemre már?
    Szemed a nagy, a szép, az égbenéző
    Mire vár?

    Forrás: Lélektől lélekig