I.
Tízezer tornyom az égbe dobálom
tízezer kéz vár rám odakint;
mint erdő táborozok szívetekben, –
útálom az Egyet, én vagyok a Mind.
Tízezer út zuhog ki belőlem,
lelkem szétpattan, tízezer sugár;
és nyomorult testemben nem marad, csak
a fénytelen s visszhangtalan halál.
II.
Tízezer út suhan össze bennem,
színek lavinái mind belém ömlenek;
ha akarom, meghal, ami kívülem van, –
útálom a Mindet, én vagyok az Egy.
Minden laza fényt magamba sűrítek,
erők prizmája, tűzkard vagyok én,
s így állok, fönt, fönt, rohanó magasban,
legfelsőbb torony, tornyok tetején.
Forrás: DIA
