Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.
Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk, agyunk, tudatunk részegen
habzsolva, tervezte is azt, mit érzett.
Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz – a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör: a csók, történelem,
- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk – s én Veled, Te velem.
Forrás: (a forrást a saját példányod szerint)
