Csöndesen, lábujjhegyen menni el.
És előtte hallgatni. Nem utólszor
hanem most először látni a földet,
a borszínű tenger hullámait.
A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni
a sor végére, mint abba a sorba.
Lassan araszolni át az idő
maradékán, már súlytalan teherrel.
Tudni: ez az egyetlen feladat
amely még vár, ez az egyetlenegy
amit teljesíttetned kell, hogy majd szabad légy.
Egyetlen, amit nem te teljesítsz.
Forrás: Magyarul Bábelben
