https://verskucko.com

Címke: lelassulás

  • Frenyó Krisztina: Vasárnap – Pont időben

    Nem én kések, a világ siet.
    Bárhogy is mondom, nem értitek.
    Nem én lassulok, ők a gyorsak.
    Úgy indulnak vissza, hogy még itt sem voltak.
    Instant életük tiszavirágnyi.
    Pedig a kávét is főzve jó kínálni.
    Szép csészéből, kortyolva hosszan.
    Hátha még egy vendég betoppan.
    Zacskóból port tuszkolni kapszulába?
    Miféle idegbaj ült rá a világra?
    Mikor gyorsultak így fel a kockák?
    Ha nyolcig nem posztolsz, meg se osztják.
    Özönnyi víznek kellett lefolyni…
    Mire rájöttem, kár beszólni.
    Hiába mondanám, lassítson a világ.
    Csak nyomják a sódert, lökik a rizsát.
    Pedig a dolgoknak idő kell adni.
    Mint a káposztának, rotyogni hagyni…
    Nem mindent lehet fogkeményen rágni.
    Hiába trendi most Al dente kínálni.
    De bárhogy is mondom, nem értitek.
    Nem én kések, a világ siet.

    Forrás: Szeretem a verseket (Feeling-magazin megosztás alapján)

  • Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó

    Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az
    égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
    Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
    Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
    és a megszokottság ne törjön ránk.
    Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk…
    hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

    Jó lenne egyszer közel engedni a csodát…
    vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
    nem elvárva a mező zöldjét,
    a virágok színét, illatát,
    a szirmok bársonyát.
    Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával,
    készen új értelmet adni a fogalmaknak
    és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
    és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
    és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
    Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
    vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

    Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
    hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
    hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
    bújjunk az éjszaka csendjébe…
    végre kinyújtózva önmagunkban.
    Egyszer így lenne jó.

    Forrás: Lélektől lélekig