Egy könnycsepp csordult szememből,
Mikor beléptem a templom nagy ódon kapuján.
A nyári melegben átjárta lelkem a hűs áhítat,
Lassan lépkedtem a szenteltvíztartóhoz,
Nyújtottam kezem, tétován mártva ujjam belé,
S a szent kereszt jelével alázatosan hajoltam
Az oltár felé. Éreztem lelkem haza talált,
Oda, ahol oly sokan várnak már. Hívó szavuk
Hallom, s az Isteni oltalom csendjében lehajtott
Fejjel a Szűzanyához imádkozom. Adjon békét
Szívemben. S mint egyszülött fiát úgy óvjon,
Kísérjen engem is ezen a nehéz életen át…
Csak ültem csendben, lehajtott fejjel az ősi falak közt,
Hallgatva az orgona halkan zsongó dallamát.
Igen akkor, ott, éreztem… lelkem hazatalált.
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
