Szerettem volna adni,
de nem volt: mit.
Szerettem volna kapni,
de nem volt: kitől.
Szerettem volna enni,
de üres volt a tányér.
Szerettem volna menni,
de nem volt: hová.
Szerettem volna halni,
de a Halál kitért.
Szerettem volna élni,
de nem volt: miért.
1924. szeptember 10.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
(Csordás Gábor fordítása)
Száz emberből
Mindig mindent tud:
ötvenkettő.
Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.
Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.
Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.
El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.
Ifjan megbotlott
(de már vége):
teljesen hatvan.
Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.
Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.
Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.
Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.
Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még
sem tudjuk.
Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.
Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)
Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.
Igaz ember:
alig harmincöt:
Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.
Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.
Halandó:
százból száz –
ez a szám soha nem változik.
Forrás: Magyarul Bábelben
