Címke: lezárás

  • Szabó Lőrinc: Szakítás

    Tudod mit? Nem védekezem.
    Nincs rád időm.
    Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
    Átnézek rajtad, mint a levegőn.
    Elég volt annyi éven át remélni
    és várni kiméletesen;
    már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
    Vállallak, és léted megszüntetem.

    Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
    de kibírlak, mint bármi mást:
    úgy néztelek, mint elmúlt örömöt,
    nézlek majd, mint egy sorscsapást.
    Téged csak a magad fájdalma izgat,
    ma is csak a dühödnek élsz;
    nincs rád időm. Majd beszélgetünk újra,
    egyszer, talán, ha észretérsz.


    Forrás: Szívzuhogás

  • Illyés Gyula: Befejezés tetszés szerint

    Elmúlt a nagy dalok kora! Tünődő,
    alázatos lett egykor büszke elmém.
    Mintha kövecset szedtem vón’ a földről:
    népet, sorsot, reményt búsan merengvén

    csorgatok vissza ujjaim közt – teérted
    se halnék már meg, mint nemrég akartam.
    Így törpül a híres, gyönyörű élet,
    így leszek, pajtás, úr végül magamban.

    Pincém előtt a fára seregélyek,
    aztán az alkony települ csipogva.
    Pohár boromban figyel még az ének,
    de nem vágyik már szám, hogy eldalolja.

    Más másra hagyom e fura világot,
    mely tudj’ az ördög elromlott kezemben.
    Öregek vagyunk, s kik utánunk állnak,
    még öregebbek lesznek ő szívükben.

    – Kik naivabbak lesztek, mint apátok,
    a nagy harci dalt zengjétek felettem.