Bizony szürkül
Bizony szürkül már az égbolt,
Bizony itt van már a dér
Bizony késő van már ahhoz,
Hogy ekképp szólj jó magadhoz:
Legény, tégy ki magadért!
Bizony kopnak már a színek,
Szív elvirul, hűl a vér!
Nagy remények, lassan szálltok.
Bizony a ti kis pályátok
Már a véghatárra ér.
Önfeledten, ha még néha
Föl is csendül egy dalom,
Siket csöndön száll keresztül.
Lányszívekben meg nem rezdül
Tőle édes izgalom.
Fakó tollú vén poéta,
Nézd, sötétlik a határ
Szárnyad is csügg, nincs már bája!
Tar fejedet hajtsd alája
S aludj szépen, agg madár!
Forrás: Magyarul Bábelben
