Nem leszel mindíg egyedűl,
eljön hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt;
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
Forrás: Lélektől lélekig
Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme – pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz – csak addig élek:
benned, veled hiszem szép harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem – s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátorítsz csak, hogy másokért éljek;
így adva – csak tenéked magamat.
Forrás: Lélektől lélekig
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
Előttem e virág
Nagy kedvességben áll.
De százszor kedvesebb
Illatjáért nekem,
Leánynál illatul
Van tiszta szerelem.
Oh lány! ha rózsa vagy,
Tanulnod tőle kell,
S az illatát csupán
Éltével hagyja el,
Mert hogyha elröpűl,
A rózsa szerelem,
Bús csalogányoddal,
Leány, mi lesz velem?
Forrás: Versek mindenkinek
madách imre, fehér rózsa, szerelem, rózsa, lírai vallomás, magyar költészet
