https://verskucko.com

Címke: Loreley

  • Heinrich Heine: Loreley

    Nem értem, a dal mit idéz föl,
    s hogy oly bús mért vagyok:
    egy régi, régi regétől
    nem szabadulhatok.

    Már hűvös az este; a Rajna
    nyugodtan folydogál;
    a hegycsúcs sugarasra
    gyúlt alkonypírban áll.

    Ott fenn ül – ékszere csillog –
    a leggyönyörűbb leány;
    aranyhaja messzire villog
    aranyfésűje nyomán.

    Aranyban aranylik a fésű,
    s közben a lány dalol;
    hatalmas zengedezésű
    varázs kél ajkairól.

    A hajósnak a kis ladikban
    szíve fáj, majd meghasad;
    nem le, hol a zátony, a szirt van –
    fel néz, fel a csúcsra csak!

    Végül ladikot s ladikost a
    mélységbe sodorja az ár…
    S hogy ez így lett, ő okozta
    dalával, a Loreley.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heltai Jenő: Loreley

    A zongoránál eltűnődtünk
    Egy mélabús tündérregén.
    Beszélgetőnk a Loreleyról
    Egy szőke szép leány meg én.

    S a szőke szép leányka igy szólt,
    Sóhajra nyilt a piczi száj:
    „Mi lett belőled vízi tündér,
    Aranyhajú szép Loreley?”

    Elhallgatott s én igy feleltem,
    Szomorú voltam magam is:
    „A Loreley nem halt meg édes,
    Haja aranyból van ma is.

    Járása hetyke, lépte könnyű
    S a lábacskái oly piczik,
    A toilettejét Worth csinálja
    S a table d’hótenál étkezik.

    Gyémánt-boutont hordoz fülében,
    Selyem harisnyákat visel,
    S a csolnakosnak lágy akkordban
    Bűvös melódiát énekel.

    Es a ki hallgat Loreleyra,
    Mikor mellette elsuhan,
    Azt elnyeli az ár örökre,
    Annak örökre vége van.

    Csak az igénye lett nagyobb ma,
    A régit, ócskát megveti,
    Egykor beérte a ladikkal,
    – Ma már hajóhad kell neki.”