Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dörmög idebb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromban!
Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszú a tél –
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.
Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja –
Sem pedig így megviselve
Bundám állapota.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Barangolva bátran,
Kiskirályi méltósággal
Tetszésemre jártam.
Akkor minden tüskebokron
Nem volt ennyi fészek:
Mély odúból huhogtak az
Udvari zenészek;
Tele szájjal énekeltek,
Szélesen és hosszan;
Ez az apró sok csicsergés
Engemet csak bosszant.
No de iszen, bár nehezen,
Tűröm, amíg tűröm,
Bölcsességem a világnak
Fogaim közt szűröm;
S ha nem akarja bevenni
A jó tanulságot:
Felfalom egy ásítással
Az egész világot.
1853.
Forrás: www.eternus.hu – Arany János versei
